Egyetértesz azzal a hagyománnyal, hogy az elsőszülött fiúgyermek az édesapja keresztnevét örökölje?

Nálunk a rokonságban 5 Laci van, bár a vezetékneve nem mindegyiküknek ugyanaz, még így is zavaró. Amikor szóba kerül valamelyikük, először külön egyeztető tárgyalást kell lefolytatni, hogy tudjuk, melyikről beszélünk. Rém idegesítő, csak a probléma van belőle.

Nem is beszélve a hivatalok, közművek, egyéb szolgáltatók nyilvántartásairól, ahol az egy háztartásban élő, egyforma nevű embereket meg az adataikat sokszor összevissza keverik. Aztán mehetnek panaszkodni, hogy a másiknak adták át a saját kézbe kézbesítendő küldeményt, meg tarthatnak kiselőadást a zavarodottan pislogó ügyfélszolgálatosnak, hogy "igen, Tóth Béla vagyok a Pipacs utca 24-ből, de nem az, hanem a másik". (Láttam/hallottam ilyenekre több példát.)

Mi sem akartuk a férjem nevét adni a fiunknak. Én a fentieken túl azért sem, mert nekem tudathasadásos állapot lenne, mikor a játszótéren a férjem nevét kiabálom a "gyere le a mászókáról" felszólítással egybekötve. A lányomat sem akarnám a saját nevemen szólítani.

Ha jól hangzik a szülő neve és nem furcsa a szülőknek, hogy a gyereket a saját nevükön szólítják, akkor oké. De csak a hagyomány miatt nem. Volt olyan rokonom, akik azért vesztek össze évekre a nagyszülőkkel, mert a feleségnek nem tetszett az ötlet, hogy ugyanúgy nevezze el az elsőszülött fiát, mint a férje meg négy generációs felmenői, és mivel a férje sem ragaszkodott hozzá, más lett a kisfiú neve. Emiatt az apósék évekig látni sem akarták őket, de hát azóta is visszasírják, hogy a kisfiú fiatal korában nem voltak jelen.

Nálunk az alapján volt névválasztás mindhárom gyereknél, hogy mi tetszik és mi passzol a férjem vezetéknevéhez. A legidősebb fiunk a férjem bátyjának a nevét kapta, illetve az én öcsémet is így hívják, úgyhogy ezt megbeszéltük velük, és mivel őket nem zavarta, így a fiunk az ő keresztnevüket kapta. De főleg azért, mert az tetszett és kézenfekvő volt. Egyébként a testvéreinknél sem divat ez a név továbbadás, úgyhogy nem hoppoltunk el előlük egy lehetőséget sem.

Az is jó.

De én a saját családomban azt láttam, hogy az első gyerek az anyai nagyszülők keresztnevét kapta. Persze az volt, hogy egyezett az apáéval is.

Jó az, ha akár 4 ugyanolyan nevű családtag ül az asztalnál. Aztán becéhetik mindegyiket máshogy vagy sehogy, ha ő a legkomolyabb.

Ő már egy másik önálló ember, entitás. Nem az apuka folytatása; egy külön, önálló lény; külön tudattal; amit tisztelni kell.

Meg amúgy kavarások lehetnek pl melyiküknek jött valami hivatalos levél; meg nemtom, de elsődlegesen talán arra gondolnék, amit elsőnek írtam ami eszembe jutott, hogy önálló lény; de azért ez a leveles is fontos lehet; lehet, hogy pl nincsenek is jóban , és akkor mit bontogatnák egymás levelét :)

Azzal egyébként semmi bajom; hoghya második keresztnévnek kapja, azzal nincs baj, az lehet jó.