Ez tényleg csak a mi dolgunk, a másik kettőnek nem kell semmit csinálni?

Hát ha az én anyám törött lábbal egyedül lenne a kert lenne a legkissebb gondom. Le kell keríteni a kertet, legyen egy kicsi elöl vagy hátul, a többit meg majd intézi aki akarja. Nem volt kötelező venni egy akkora telket, de ha nem bírja el kell adni és az árából venni egy kissebbet. Mi is ezt csináltuk a nagymamámmal, most boldogan él egy 4 emeletes ház földszintjén egy közös kerttel, amit ő meg a szomszédok gondoznak.

Egyikőtöknek sem kötelessége.

Anyósomnak nemrég volt egy nagyműtétje, én még a műtét előtt mondtam neki, hogy szívesen megyünk hozzá utána rendszeresen, viszünk főtt ételt, kitakarítunk, rendbe tesszük az udvart, ameddig fel nem épül. Azt mondta, ne szórakozzak, jobb dolgunk is van, mint őt pátyolgatni. Főzött magának előre egy csomót, lefagyasztotta, kiolvasztani ki fogja tudni, egy falubelivel pedig már lebeszélte, hogy egy kis pénzért néhány naponta megy és rendet tesz kívül-belül. Szerintem ez a normális hozzáállás. Persze, a család segítse egymást, ha tudja, de ez, amit ti csináltok anyósodnál, durva túlzás. Tehát szerintem nem a 2 másik tesóra kéne neheztelni, hanem anyósra, amiért képes elnézni, hogy ti tartjátok rendben a 2000 négyzetmétert.

Ez nem a ti dolgotok és nem is a testvérek dolga, ez a tulajdonos dolga. Ha nem tud rendben tartani egy óriási telket, arra nem az a megoldás, hogy érzelmi zsarolással kényszeríti a gyerekeit, hanem eladja a nagy házat és vesz egy kis lakást.