A romáknak miért annyira fontos a rokonság?

A cigányoknak nics semmi másuk, csak a család.

Munkát nem kapnak az aluliskolázottságuk miatt, így pénz csak a gyerek után jár, viszont amint megvan a gyerek, már nagyon erősen kötődnek hozzá érzelmileg, legyen szó bárki gyerekéről.

Ha egy cigány munkához jut, akár feketén, mindjárt három rokonát viszi magával, hogy azoknak is legyen pénzük, ha egy cigány pénzhez jut, mindjárt megvendégeli belőle az egész rokonságát.

A cigány csak a cigányban bízik, hasonló a hasonlóban. A kisgyerek úgy nő fel, hogy az egész faluban otthon érezheti magát, mert mindenki a bátyja vagy a nénje, és bárhova megy, mindenhol leültetik és megetetik. Amíg kicsi, bárkihez odamehet, és ölbe veszik, akkor is, ha egyátalán nem ismerik. Ha egy gyereket elhagy az édesszülője, a következő rokon ugyanúgy fogja szeretni, és ha átmegy 22 rokon kezén, a 23. rokon is úgy fog hozzá ragaszkodni, mint a saját kölykéhez.

Az egyetlen, amit a cigány adhat a gyerekének, az a családi szeretet és az összetartozás tudata. Igaz, sokat veszekszenek, de holnap kibékülnek, és nagyon hamar megbocsátanak.

Azért van így, mert sokkal szenvedélyesebben élik meg az érzelmeiket. A magyar emberbe kicsi korától belenevelik, hogy fogja vissza magát, ne sírjon, ne feltűnősködjön. A cigány gyereket senki sem korlátozza az érzelmei kifejezésében, sőt, mert sok a gyerek, arra figyelnek oda, aki zajosabb. Felnőve ezt tanulja meg, hogy ha akar valamit, ordítania kell - ami fehér embernek közönséges és kicsit taszító, de nekik természetes.

A cigányban mindig benne van a saját isebbségi létének tudata, legyen egy faluban bármennyire is többség, és legyen véletlenül bármilyen iskolázott is. Ezért mennek mindenhová csoportosan, mert félnek, hogy beléjük kötnek, és ezért indítanak rögtön kötekedéssel vagy gúnyolódással, nehogy a másik előbb kössön beléjük. Munkáért vagy pénzért sem mernek egyedül kimozdulni a falujukból, iskola elvégzésére sem, így aztán ottragadnak a faluban, iskola, szakma és munka nélkül, és a gyereküket sem merik majd elengedni iskolába. Ördögi kör ez, és a munkanélküliségük munkanélküliséget szül. A gyerek megszokja, hogy a szülei munka nélkül vannak, napszámba járnak, más nincs, és ő maga is úgy fog felnőtté válni, hogy azt hiszi, az egytlen lehetőség pénzhez jutni a gyerekvállalás, ezért maga is nagy családot teremt majd, hátha valamelyiknek lesz lehetősége munkához jutni, és magával viszi a többi testvérét is. Ők már nem is látnak vagy keresnek más magyarázatot a munkanélküliségükre, mint a bőrük színét.

A kislányokat pedig kicsi koruktól az anyaságra nevelik. Az öt éves kislánynak a kezébe nyomják a kistestvérét, kisebb rokonát, unokaöccsét, unokahúgát, vigyázzon rá, és attól kezdve nincs egy másodperc ideje sem.

Nem lát maga előtt más utat, mint hogy neki is gyerekei legyenek. Iskolában már más beszédtémája sincs, mint hogy kibe szerelmes. Mert korlátozott a felhozatal, azért tudják, hogy az iskolástársak közül valaki lesz a későbbi gyerekeik apja, és minden fiúban potenciális partnert látnak. Nincs barátság, csak szerelem, azonosneműek pedig csak vetélytársak, és csak ideiglenes szövetségesek.

És mert korán szülnek, rövid a "virágkoruk" is, 32-35 évesen nagyszülők lesznek, és a korán szülő lányuk gyerekét nevelik vagy neveltetik fel a saját, kései lányukkal.

Nézzétek meg a cigány maffiózókat: az egész klánjuk nekik dolgozik. Nézzétek meg a 14-15 éves cigány srácokat: mind beállnak egy maffiózó "szolgálatába", aztán kitaposnak mguknak egy utat. Kb. a 2/3 elbukik, és börtönben tölt 3-5 évet, a maradék meg kiverekszi magának a helyet a rangsorban.

Egészen más kultúra ez, mint a mienk, és nem fog változni. Szerintem egyik nagy pozitívuma éppen a családcentrikussága, de amíg nem képesek kicsit hosszabb távra gondolkodni, mint a holnap, addig nem fognak gyereket a városba küldeni tanulni, és így elvész a lehetőségük, legyen az a gyerek bármilyen tehetséges is.