Mi itt a jó megoldás ha egyáltalán van ilyen? Elég hosszú lesz bővebben lent

Lehet a kategória is rossz, na mindegy. Kezdem a legelején.

Egy közpéposztálybeli családban nőttem fel, de úgy érzem elég rossz gyerekkorom volt. Volt részem fizikai bántalmazásban valamint mentálisban is. Nem igazán volt jó kapcsolatom a szüleimmel, nem voltak testvéreim, semmilyen rokonom egyáltalán. Barátaim sem igazán voltak akikre néha számíthattam volna, teljesen egyedül voltam mindennel. Emellett voltak/vannak mentális problémáim is, bipoláris zavar valamint már nagyon fiatalon úgy éreztem rossz testbe születtem. Senkivel nem tudtam erről igazán beszélni mert féltem azt hiszem. Rengeteg mindent kipróbáltam az életben, de rájöttem, semmihez nem értek igazán. Elegem lett és elakartam hagyni az országot, de nem tudtam hova mehetnék. Voltak terveim de nem voltam biztos bennük. Aztán egyszer csak megismerkedtem valakivel az interneten aki törődött velem, de én hülye ezt nem fogtam fel akkor, olyan idegen volt az egész. Közben ez a személy talált valaki mást és visszaszorultam a második helyre. Beszélgettünk sokat, és többször is mondta, hogy menjek ki hozzá. Mielőtt ez megtörténhetett volna, én elkezdtem féltékeny lenni, és többször is hangot adtam ennek. Nem kellett volna. Végül kimentem, és az elején minden jól indult, de továbbra is féltékeny voltam, ami végül tönkretette a kapcsolatunkat. Miután kijelentette hogy utál valami eltört bennem, és egy azt hiszem megőrültem. Tettem dolgokat amiket nem kellett volna ahelyett hogy vártam volna, ezzel teljesen elvágtam magam nála. Eltelt 6 hónap és bár néha hajlandó hozzám szólni semmi nem lesz a régi már. Nem tudom elfelejteni, lemondani róla. Próbáltam. Feltettem az egész életemet rá, ami ugyan nem volt sok de mégis. Most itt vagyok egy másik országban, ahol ugyan nem rossz, elvagyok, de nem tudom már mit tegyek. Egyedül vagyok, sosem volt senkim, dolgozom ugyan de rühellem csinálni és szinte sehova nem jutok vele azon kívül hogy eltartom magam. Ha valami jót kaptam az életben azt mind tönkretettem. Legszívesebben felkötném magam, az lenne a legjobb, de tudom hogy a szülők összetörnének mert én vagyok az egyetlen nekik is. Én azt hiszem megbocsájtottam azt amit tettek velem, de elfelejteni nem tudom. Mégis mit tegyek? Nem maradt már semmi nekem. Csak vissza akarok menni egy vagy két évet hogy megváltoztassam amit tettem. Annyira egyedül vagyok. Lehet kusza lett, már igazán gondolkozni sem tudok, na mindegy