Már nem tisztelem és szeretem, miért lehet ez?

3eve vagyok a barátommal együtt.. Én 27,ő 25.Eleinte rajongtam érte, úgy bánt velem mint egy hercegnővel minden tökéletes volt. Én tesómmal és a párjával laktam együtt, párom hetente 3x jött hozzánk.

A párom nem igazán tud csendbe lenni ha nem tetszik neki valami. Több konfliktusa is volt már a családom pár tagjával. Sokan ellenezték hogy én vele legyek, de a rózsaszín felhoktol nem láttam.Meg a saját anyja is azt mondta, hogy örül hogy van aki elviseli őt... Hozzájuk költöztem 1 hónapja, mert nem tudtam máshova menni csak haza ahol problémás a család. Nagyon befogado a családja és szeret engem az anyukája aki egyébként, tok jó fej és könnyű vele kijonni. A férje nagyon nehéz eset, állandóan morog valamiért, okoskodik. De dolgozik és eltartsa a család, költ a hazra.. A párom egy kicsit az anyjára és egy kicsit az apjára ütött. Kiabrandulok a barátombol mikor látom, hogy ugyanúgy viselkedik mint az apja. És attól félek, később tiszta olyan lesz mint ő, ha már nagyon régóta együtt leszünk. Igaz ő nem akar az apjara hasonlítani és tagadja is amit mi látunk.

Rossz ez a helyzet is, hogy én már magamat tartottam fent és most ide kényszerültem.Nem vagyok úgy önálló mint előtte. Párom mindig is így élt, főznek, mosnak rá.. Engem ez idegesít és nem tudom tisztelni. De most nincs más lehetőségünk mert így lehet spórolni, de közbe azt érzem hogy anyuci kicsi fiával vagyok együtt.. Persze ő is segít itthon még én is. De akkor sem olyan mintha önállóak lennénk.

Régebben nagyon sokszor csúnyán beszélt velem ha mérges volt, a családomnak ezért nem tetszett, hogy vele vagyok. Mindig azt mondta hogy megvaltozik, de az a durva hogy hozzaszoktam, mert mellette annyi szeretet kaptam tőle amit soha senkitől. Egy ideje alig beszél velem csúnyán, nyilván azért mert sokszor volt hogy ezért szakítottam vele. De már idegesít ha hozzám akár bújni vagy nem szívesen adok neki csókot. Szex is hetente 1x van kb.

Nincsenek nagyon régóta barátaim ez miatt depressziós vagyok régóta, de ő jött és betoltotte azt az űrt a szívembe ami volt. Ha szakítok vele, megint ugyanaz lesz mint régen. Magányos és üres leszek és ettől nagyon félek. De már annyira nem érzem magam jól ebbe a kapcsolatba, hogy azt érzem jobb lenne egyedül lenni és szerezni barátokat, de ha eddig nem tudtam nem hiszem, hogy már változik is valami. Álmaimban elképzelem, hogy milyen jó lenne jól keresni, kirandulni, saját autóval utazgatni(meg jogsim sincs, nincs hozzá önbizalmam) családot egyáltalán nem akarok még, pedig már 27 vagyok. Úgy érzem ha vele maradok tovább pazarolom az eveimet és nem élek. Bár ő előtte se volt elég bátorságom, hogy igazán éljek. Valami nagyon nagy segítség kellene, hogy ne legyek ilyen gyáva. Úgy érzem, az, hogy vele vagyok több önbizalmat és motivaciot ad a mindennapokban de még így sem vagyok olyan mint amilyen szeretnék lenni.

Mostanában annyira frusztrál, és úgy bánok vele mint egy kutyával. De nem akarok így bánni egy másik emberrel, de egyszerűen ez jön és nem tudok vele kedves lenni.

Igazából azt sem tudom, hogyha egyedül leszek és szabad akkor boldog leszek e, de ha vele maradok akkor még mindig az jár a fejembe, hogy jó lenne azt csinálni amit akarok.

3 hete elkertem a telefonját és beleneztem egy régi beszélgetésébe. Kb egy éve dobtam és azt mondta a haverjanak hogy lehuztam pénzzel meg, hogy menjenek el fürdőbe csajozni. Végül nem mentek csajozni, és amúgy semmi nem volt belőle igaz, hogy én lehuztam. Csak annyi hogy vette gy ventilátort amit közösen használtunk az én albérletembe de ő vette meg. Mondtam neki hogy majd kifizetem. Nem szeretek tartozni, szóval ez nagyon szíven ütött. És kitudja meg miket mondott rólam személyesen akár. Én védtem a családom előtt akkor is mikor ellene voltak, nem mondtam el a rossz dolgokat róla. Fél éve kb nem igazan kívánom őt. Elmondtam mik nem tetszenek rajta(nagyon fehér, csak a hasára hízik, hanyag a tartása,nem szedeti le a fogkövét, csalfak a fogai) régebben nem vettem ezeket észre. Mivel nincs munkám én edzek, gyakorlom az angolt, régebben is edzettem egyébként. Foglalkozom a kulsommel, mindig is ilyen voltam. De ő elfogadja magát így. Ha nem dolgozik akkor játszik, meg ezekről néz videókat na ez nekem annyira zavaró. Nem látom rajta, hogy szeretne valamit fejlődni. Bevallom én is lehetnek sokkal jobb. De én büszke vagyok azért magamra mert 3 évig a saját lábamon álltam meg. De ő rá még főznek, mosnak itthon lakik. És játszik. Szerintem ezért nem tudok fel nézni rá, főleg hogy mostmar a saját szememmel látom még jobban idegesít. És én is benne vagyok most. Nem vagyok büszke rá..

Nem tudom mit tegyek. Nem érzem magam elég erősnek, hogy itt hagyjak mindent és új életet kezdjek. Hogy elem túl a szakítást?! Mindig olyan nehezen ment a felejtés. És túl érzékeny vagyok.