Miért megy manapság annyi házasság, kapcsolat tönkre? Kinek a hibája lehet ez?

Nem igaz,hogy régen is annyi házasság ment tönkre,mint most. Csak régen megbeszélték a gondokat és együtt megoldották. Nem csodát vártak a házasságotól,hanem szeretet,megértést,toleranciát. Ma a fiatalok azt hiszik,hogy ha a szex jó,akkor már nem kell a másikra odafigyelni. Felesleges alkalmazkodni egymáshoz,egyszerűbb elválni. Ha pedig gyerek van,akkor sok nő számára más már nem létezik.

Természetesen régen is voltak rossz házasságok,de ezt volt a kevesebb.

75/N

Jaj, neeeee... ne jőjjünk már Istennel! Én hiszek benne, de ez már itt túlzás.

Egy kapcsolat 2 emberen múlik, a férfin és a nőn, sosem egyiken vagy másikon, és sosem egy harmadikon (ha felbukkan). Nem is tévén, nem is a felgyorsult világon. Ezt azok mondogatják, akik nem akarják beismerni a saját felelősségüket.

A kérdésre válaszolva, régebben is ugyanannyi szar házasság volt (sőt, lehet, hogy több), csak a nőknek nem volt hova menni, miből élni, ezért tűrtek csendben.

Nincs igazad, múlik a TV-n és a neten. Az én páromat annyira leköti a net, föl se tűnik neki, úgy szállnak az órák. Összeköltözés után észre se vette, milyen magányban hagyott engem a gép előtt töltött órákkal. Amikor 1 év után rájöttem, hogy vége, ennek nincs értelme, hisz nem szeret, biztos hogy azért netezik ennyit, egy mély és több napos beszélgetés után rá kellett jönnünk, hogy szeretjük egymást. Hogy abszolút nem jól gondoltam, hogy menekül előlem a netezésbe. Neki egyszerűen röpült az idő, és nem érezte azt, hogy én egyedül maradtam. De eltelt így 1 év, és én nem éreztem mást, csak azt, hogy nem szeret. És erről nem tudtunk beszélgetni, mert állandóan ment a Tv és a net és nem lehet úgy beszélgetni, hogy ott dumálnak a háttérben. Én legalábbis nem tudok és nem is akarok, miközben a netet bámulja.

Nekem ez szeretetlenségnek tűnt, de csak akkor jöttem rá, hogy nem az, amikor hajlandó lett végre a gépeket háttérbe szorítani. Hogy minden ugyanolyan lenne köztünk, mint rég, de nem egy éjszaka feküdtünk és fekszünk le most is úgy, hogy azért nem beszélünk, mert megy a Tv. És vannak dolgok, amiket nem egyszerű kimondani, megbeszélni. Olyankor hallgatag leszek és nem tudok felszabadultan beszélgetni vele semmiről. Ezt azonnal észre lehet venni és ha észreveszi, rákérdez és már meg is beszélhetjük. De sokszor ilyenkor ment a TV és fel se tűnt, hogy csak hallgatok, hallgatunk.

Természetesen minden 2 emberen múlik és akkor se volt könnyebb, míg nem volt a TV. De ez kb. olyan dolog, hogy mi már sose éljük át, milyen volt, amikor telente a fonóban összejöttek a nők és a legények és egymásnak meséltek, játszottak, ismerkedtek. Nem voltak olyan magányosak, mint mi, akik esténként szájtátva bámuljuk a képernyőt, akár a TV-t, akár a monitort. És ez igaz a családokra, a kapcsolatokra is. Persze akkoriban meg nem szerelemből házasodtak. Az se volt jobb.