Szerintetek hogyan történhetett ez meg velem?
18 éves lány vagyok, idén érettségiztem és volt egy tanárom, történelmet tanított (nő), és a 4 év alatt olyan szinten megszerettem, hogy az anyámnak tekintem. Az anyukámmal nem túl fényes a kapcsolatom, nem tudok vele megbeszélni sok dolgot (ő szerinte minden rendben van köztünk, mert nem mutatom ki, hogy mi bánt, mire lenne szükségem). Ettől függetlenül imádom, mert sokat kaptam is tőle, csak vannak dolgok, amiket hiányolok, amikre szükségem lenne, de hiába beszélném meg, nem értené meg...
Szóval, most elballagtam, és a tanárommal tartom a kapcsolatot, találkozgatunk, és úgy érzem pár nap után, hogy muszáj felkeresnem, hogy mi van vele, hogy van, nincs-e szüksége segítségre... Hiányzik, felnézek rá, tisztelem, és fontos, hogy boldog legyen.
Szégyellem, hogy ennyire ragaszkodó vagyok, és sokáig nem tudtam kifejezni magam, de aztán egy nap elmeséltem neki a rövid kis életem, és nagyon megértő volt...
Szerintetek nem gáz, hogy lány létemre ennyire ragaszkodom egy másik nőhöz? Nekem elég furcsa... Mintha valami bajom lenne, vagy nem tudom. Betegesen sokat gondolok rá, hogy ugyan jól érzi-e magát... Ő a 2. anyukám.
Nem baj, hogy találkozgatom vele? Van ennek az egésznek értelme? Velem van a baj?
Segítsetek! :(
De igen beteges, mert van anyukád és 18 évesen veled egykorú barátnőidnek kellene lenni és nem egy pótanyának.
"Betegesen sokat gondolok rá" - ez nem normális dolog. Vagy kamu az egész.
nekem is volt egy ilyane tanárnőm,pótanyuka szinte,6 évig tanitoot (6osztályos gimi),egyetemistaként is jártam be hozzá sokat,pótanyuka,tanár,példaké és barátnő volt egyben...
lassan fél éve hogy meghalt,több százan voltunka temetésén...
amig nem érzi zavaronak,hogy keresed,addig ne érdekeljen,örülj neki inkább
23/N
A viszonyotok egyáltalán nem szokványos, viszont egyáltalán nem is beteges.
Ha tanárnak szegődött az biztos azért is volt, mert szeret az ifjúsággal törődni, foglalkozni, szeret nevelni. Biztosan nagyon melegszívű, gondoskodó nő lehet és most hogy a saját gyerekei kiperültek még szívesen tölt időnként egy kis időt azzal, hogy egy másik törődésére igényt tartó fiatallal foglalkozik.
Te pedig azért szereted ennyire, mert évekig napi kapcsolatban voltál vele, ugyanúgy mint az anyukáddal és úgy tűnik annyit is segített neked ez idő alatt, mint ő.
Nincs itt semmi beteges. :)
Szia!
Én megértelek, van nekem is, aki iránt így érzek...De! Addig megy csak ez a dolog, amíg a másik fél is viszonozza, és nincs terhére a nagy ragaszkodás. Ha őt már inkább idegesíti, akkor el fog távolodni, és csak a te fájdalmad lesz nagyobb...:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!