Miért nem tudják elfogadni, hogy válogatós vagyok és nem eszek meg mindent?
Sőt, leginkább semmit... Sajnos ez van, kicsinek is ilyen voltam. Emlékszem, az óvodában még az elején nyugtatták anyát, hogy "majd a csordaszellem hatására enni fogok", de pár hét után az óvónők is feladták és ebédkor kentek nekem egy vajas kiflit. Ez, plusz a nutellás és a mézes kenyér tartott ott életben, mert semmit nem ettem. A mai napig ilyen vagyok, van kb 13-15 étel, amit szeretek és megeszek, amúgy semmit. De nem rinyálok, utazás/nyaralás alatt sem várom el, hogy a többiek alkalmazkodjanak hozzám és keressük a 21. eldugott kis olasz éttermet akár. Mindig mondom, hogy együnk, ahol ők akarnak, én rendelek salátat, vagy sült krumplit. Iszom fehérjét, szedek vitaminokat, egészséges vagyok és a vérképeim is jók szoktak lenni. Nem jó ez ettől függetlenül, de egyszerűen nem bírok megenni olyasmit, amit nem szeretek, vagy nem tetszik a szaga, kinézete, stb. Mivel Budapesten élek évek óta, és magamnak intéztem az étkezéseket, éttermezéseket, ebből nem volt sok gond. Most azonban itthon vagyok, a szüleim ideköltöztették a nagyszüleimet is, így most jobban "szem előtt vagyok". És az étkezéseim napi vitatémák.
A mamám tipikus magyar kajákat szokott főzni, mindent panírozva/étolajban, tejföllel, paprikával, stb. Én ezeket nem szeretem. De nem csinálok ügyet ebből, elvagyok én egy tál kesudióval, vagy gyümölcssalátával is, ha éppen nincs kedvem/időm főzni magamnak. Mert azt sem várom el, hogy akkor ő, vagy anya nekem minden nap külön főzzön... Mert nem ismerik a recepetjeimet, vagy az alapanyagokat, nem úgy csinálják, ahogy szeretem, meg nem is akarom őket ezzel terhelni. Bevásárlásnál is inkább én elmegyek külön 2hetente magamnak, mert semmi értelme, hogy apa keresgesse órákon át a dolgaimat, mikor én már ránézésre tudom, hogy mi kell/megeszem-e. Apáékkal nincs is gond, inkább mamáékkal... Hogy legalább kóstoljam meg, meg amíg nem kóstoltam meg, addig nem mondhatom, hogy nem szeretem. Ma pl. rántott gomba volt, mivel sem a gombát, sem a panírozott dolgokat nem szeretem, ezért nem láttam értelmét, hogy kóstolgassam, mert tudom, hogy nem ízlene. Előtte a töltött káposztával ment ez, hiába mondtam, hogy a szagát sem bírom, és a darált húst, valamint a tejföld sem eszem. Én sem etetem őket avokádóval, vagy tudom is én, mivel... 23 éves leszek, van kialakult ízlésem és ha több, mint 20 év nem volt elég arra, hogy változzak, nem most fogom elkezdeni.
Így is feszült a helyzet, nem értem, miért kell ezzel idegelni itthon mindenkit. Mert minden kajálás után hallom, hogy duruzsol tata is anyáéknak, hogy nem igaz, hogy ez a gyerek (én) semmit nem eszik meg, meg "hát de meg sem kóstolja". Ti mit csinálnátok? Megbántani sem akarom őket azzal, hogy csúnyán/tiszteletlenül beszélek, meg én inkább a "ráhagyom, majd abbahagyja" típus vagyok, de ez már sok.
válasza: válasza:Hajjajjj! Amiért téged meg tudlak érteni, az az, hogy vannak ételek, amit akkor sem bírnék megenni, ha agyonlőnek. Ilyen a parajkrém, a sóska, de ilyen a borsófőzelék, finomfőzelék, és a legtöbb édes tésztaféle (pl. mákos, grízes, diós). Nem bírtam megszeretni. Nem megy. És ha közel harminc évem alatt képtelen voltam megszeretni, akkor ne erőltessék. Kösz, kaptam ezekből eleget a menzán! Nem vagyok rá kíváncsi az életem hátralévő részében...
Amiért a másik oldalt nem tudom megérteni, az a duruzsolás. Ennél undorítóbbat keveset tudok csak mondani. Ha te képes vagy megmondani, hogy nem szereted azokat a bizonyos ételeket, akkor pl. tatád is lesz szíves megmondani a szemedbe a véleményét. Valószínűleg az idősebb hozzátartozókat így sem fogod tudni meggyőzni - sajnos úgy lettek nevelve, hogy MINDENT meg kellett enniük (értsd: rájuk volt erőszakolva az összes általuk rühellt étel, és bizony addig nem állhattak fel az asztaltól, amíg be nem lapátolták az utolsó kanálig. Na, azt hiszem így lehet megutáltatni az ember gyerekével ételeket. De ettől még lehetnének egy kicsit elfogadóbbak. 23 éves felnőtt ember vagy. Lesznek szívesek tiszteletben tartani, hogy vannak kaják, amiktől felfordul a gyomrod.
Nem tudom, hogy létezik-e kompromisszum ez esetben. Itt tényleg csak az elfogadás segít. Ez pedig egyelőre nekem sem mindig megy... :((( Barátnőm az egyszerű ételeket szereti. Nekem ezek az ételek olyan "szürkék", olyan "semmilyenek". Van, hogy két különböző menüt készítek, és ki-ki eszi a magáét.
válasza:Én ezt megtanultam azzal megkerülni rokonságnál, hogy köszönöm, nem vagyok éhes. Vagy eszek egy nagy tányér levest (azért a húsleves általában vállalható a klasszikus konyhában is), aztán fú, de jól laktam. Vagy nem jó a gyomrom, majd eszek gyümölcsöt, köszi. Ezzel egyszerűen megkerülöm a dolgot, nem kell magyarázkodni. Anyósom szokott néha furán nézni, de ritkán szól érte.
Mondjuk napi együttélésnél nyilván most feltűnőbb, ha sose eszel. Ha a szülők megértőek, esetleg megbeszélném velük, hogy nem jössz ki ebédhez, hogy kerüld a konfliktust.
válasza:Utolsó írta, hogy elmegy a saját a lábán a saját pénzéből saját ízlésének megfelelő dolgokat enni. A többi házimunka és a rezsiköltség nem tudom hogy ion a tárgyhoz.....
Az melett, hogy a szüleinek és neki joguk van eldönteni hogy nekik tökéletes ha a gyerek 0 forintot fizet (gondolom amíg is csak a virus miatt van otthon én el kérnek) vagy hogy mennyi házimunkát végez, az melett ami fontosabb az az hogy semmi köze a kérdéshez.
Egy 5 éves gyerekbe se erőltetek tokfozeleket bűntikent mert nem takarította kő a szobáját.
Ahoy a felnőtt gyerekemnek sem kell azt ennie amit nem szeret csak mert mondjuk éppen Bem tud beszállni a rezsiköltségbe. Akkor meg pláne nem ha meg meg is oldja magának az étkezést.
válasza:#4, ha nem fizeti ki a gázszámla rá eső részét, akkor kutya kötelessége megenni a rántott gombát? Vagy nem értem a kettőnek mi köze van egymáshoz...
Kérdező, én is ilyen vagyok mint te... elég sok problémát okoz ez a mindennapi életemben. Szerintem egyszer nyíltan kelj ki ellenük, amikor "duruzsolnak", hogy értsék meg, hogy más világ van, nem háborúban élünk, és rohadt unalmas már ez a nyavajgásuk. Szóval ha nem akarják a jó viszonyotokat veszélyezetni, akkor tartsák meg a gondolataikat. Nekem amúgy még igenis sokat változott az ízlésem a huszas éveimben, bár egy rántott gombával még mindig kínozni lehetne.
Egyébként én nagyon sok mindent megadnék azért, hogyha még lenne nagymamám, aki veszekszik velem ebédnél...
válasza:Én teljesen megértelek, mert én is nagyon válogatós voltam... sőt nem egy esetben hánytam is gyermekkoromban. Csak anyukám értett meg, külön is főzött nekem amikor " nem szeretem ételeket" főzött maguknak.
A nagy lányon is 23 éves, a legtöbbször ő is külön főz magának.
Az ételt nem szabad erőltetni!
válasza:Nem hiszti, ilyen vagyok. Vagy szerinted magamnak szoktam otthon hisztizni?:) (egyedül élek amúgy)
Egy válasz szerintem itt törölve lett, de reagálok erre a rezsis, belefizetős dologra is. Egyetemista vagyok, nem is dolgozom. Ami pénzem van, az a szüleimtől jön, így külön vicces lenne, ha elutalják a zsebpénzem, én meg azzal a lendülettel utalom is vissza egy részét... :)
18 évesen különköltöztem, azóta (eddig) maximum 3 napokra jöttem haza egy hónapban. A szüleim szerencsére jó anyagi helyzetben vannak, nem szorulnak rá, hogy belefizetgessek a rezsibe, meg fizessek azért, hogy itt vagyok (ők kérték még hetekkel ezelőtt, hogy jöjjek haza most). Az egyik legundorítóbb dolognak tartom amúgy, amikor a szülők szedik el az éppen felnőtt, életben elinduló gyereküktől a pénzt úgy, hogy amúgy nincsenek rászorulva. 18 évig nem jelentett gondot az a plusz a rezsiben, utána már hirtelen igen?!:) Nevetséges.
válasza:Na nálam itt kezdődne a probléma. Én is válogatós vagyok, sőt tiniként voltak étkezési zavaraim is és még most is meglehetősen érdekes a kapcsolatom az ételekkel, de ha édesanyámék tartanának el és haza kényszerülnék, pláne úgy, hogy plusz két ember is ott van már biztosan nem várnám el, hogy nekem még 2 heti ételt külön pénzeljenek mert ilyen szinten válogatok. Én is találok mindig otthon valamit, ha nagyon kell lekapargatom, kitúrkálom, ami nem kell, de azt, hogy külön még az ő pénzükből más menüt csinálnék nem tenném vagy megérteném a bosszankodásukat miatta.
Na de a kérdés nem erről szólt. Ha mégis ilyen helyzetben lennék a kommunikációt nyíltan és őszintén intézném. "Kedves mama,papa! Tudom, hogy nehéz megérteni, de én így nőttem fel, otthon egyedül is így táplálkozom, hidd el kóstoltam már ezeket a dolgokat és nem tudom megenni. Ha gondolod adok receptet, hogy én miket eszek". Ha így sem értik meg, mosolygok és rájuk hagyom. Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!