Lehet-e teljesen őszintének lenni egy párkapcsolatban?
Bennem is megfogalmazódott már ez a kérdés. Azt mondják, hogy az ember ne adja ki teljesen önmagát, kell, hogy legyen bennünk egy kis titokzatosság, mindenkinek vannak titkai, stb.
Érezned kell, hogy mi az amit elmondhatsz a barátodnak. Azt pl. ha valami nem tetszik az együttlétetek alatt, fontos elmondani, finoman tálalva, akkor, ha azon lehet változtatni. Ha úgy érzed, hogy nem lehet rajta változtatni, akkor kár elmondani, mert esetleg csak megbántod és foganatja úgysem lesz.
Vagy pl. nem muszáj beszélni az előző kapcsolatokról, nekem anyukám mindig azt mondja, hogy ne beszéljek a múltról, mert nem tartozik senkire. Én meg olyan hülye őszinte vagyok, hogy rólam aztán már tényleg mindent tud a barátom. De vannak dolgok, amiket úgy érzem felesleges volt elmondani, mert jobb nem lett tőle, csak éppen tudja, és az sem lett volna baj, ha nem tudja. Tehát véleményem szerint nem kell feketén-fehéren elmondani mindent.
Először is köszi, hogy ilyen sokan válaszoltatok és normálisan tettétek! :)
Igen, azzal én is teljesen úgy vagyok, hogy ami a kapcsolat szempontjából fontos, azt mindenképpen elmondom, és hogy mindent igyekszem óvatosabban és nem bántóan megfogalmazni (sajnos előfordul velem, hogy kicsit durván odamondom a véleményem, és igyekszem ezen változtatni)
A kérdés inkább olyan területekre irányult, ami nem feltétlen fontos a kapcsolat szempontjából, viszont kibukik belőlem, viszont lehet célszerűnn lenne hallgatni.
A szexszel kapcsolatosat mindig meg szoktuk beszélni, mert nem vagyok híve a színlelésnek, és valóban inkább abból volt gond, ha nem elég finoman fogalmaztam meg. Viszont ha nem volt bántó amit mondtam, akkor mindig sikerült megbeszélnünk az ilyen téren felmerült problémákat, és eddig nem kellett "beletörődni" semmibe.
A barátos téma számomra azért kényesebb, mert engem alapvetően nem zavar, hogy kivel barátkozik, nem mondanám neki, hogy akkor vesszen össze bármelyikkel, mert ellenszenves. Aki pedig tényleg annyira taszít, az inkább csak haveri kör tagja, és őt is taszítja az adott tulajdonsága, így nincs belőle gond.
Viszont pl az gond lehet, hogy nem vagyok egy nagy társasági ember, néha viszont én is jelen vagyok mikor a barátaival van, és ha még a téma se olyan ami nekem fekszik, akkor nem az életem legjobb élménye.
És akkor utána érdemes-e elmondanom, hogy nem éreztem magam annyira jól, mikor úgyis maradnak a barátai, úgyse törvényszerű hogy remekül kijöjjünk, és úgyis kibírok néha egy-egy alkalmat, viszont nekem jólesik kimondani, ami bennem van.
A "negatív színt" körülbelül olyan dolgokra értettem, amit a 2-vel ezelőtti válaszoló írt, amit nem feltétlen kéne tudnia, de elmondom neki, mert kibukik belőlem, viszont olyan dolog, amit másnak nem mondanék el, mert tudom, hogy nem szimpatikus ilyen véleménnyel bírni. Nem jut eszembe jobb példa, mint hogy néha egyetemen megy nálunk az áskálódás, és van hogy besokkallok és rázúdítom, hogy hogy utálom xy-t amiért a 4-esével uv-ra foglalja a helyet másnak és szerintem az ilyeneket komolyabb büntetéssel kéne fenyegetni, nemcsak irgumburgummal. És valahogy ez is olyan, hogy lehet ő nem akar tudni róla, hogy vannak akiktől falra mászok és nem vagyok mindig csak kedves, hanem tudok én is utálék lenni, ha kihozzák belőlem.
Hú, kicsit hosszú és összevissza lett, de próbáltam mindent belefogalmazni, amit így felvetődött :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!