Nekem így nyűg az itthonlét, miért nem tud békén hagyni?

Egyetemista lány vagyok, Budapesten tanulok, ott is élek. Átlagban 1-1,5 havonta jártam haza, 2-3 napra.

Viszont most anyukám eléggé pánikol a jelenlegi helyzetben, múlt héten kb haza kellett költözzek (3 nagybőrönddel és 2 dobozzal jöttem el a lakásból). Félt, hogy lezárják a fővárost, vagy a megyékből nem lehet kijönni, és "mi lesz ott velem". Szóval hazajöttem...

Azóta anya férje nem hagy békén. Alapból én olyan vagyok, hogy szívesen vagyok magamban. Pl. van az iPademen most 51 könyv, bőven tudok miből válogatni. Simán olvasok 4-5 órát is. Sorozatokkal ugyanígy vagyok, a Netflix-en, HBO Go-n kiválogattam rengeteget, azok is lekötnek. De annak is örülök, hogy végre nem pörgök 130-cal, és alhatok akár 11-ig is, vagy hogy kicsit tudom rendszerezni a dolgaimat, rendet tenni pl. a laptopomon. Nem antiszociális vagyok, mert Pesten minden nap megyek valahová, nagy a baráti köröm és folyton "van mit csinálni". De ez egy kis város, két itteni barátnőmmel tartom a kapcsolatot a gimi óta. Az egyiknél itt vannak a nagyszülők Erdélyből, 75-80 évesek. Most nem fogok odamenni, mert tényleg bármit elkaphatnak. A másik lánynak 3 hete mentek haza a (koraszülött) ikertestvérei a kórházból, ők is csak akkor mennek boltba, ha nagyon muszáj. Amúgy meg beszélgetek a neten egész nap másokkal, szóval ne azt képzeljétek, hogy akkor én kuka módban ülök a szobámban. Mert nem így van. De anya férje nonstop piszkál, hogy lusta vagyok, mint a tetű, miért nem megyek ki ebben a szép időben, miért jó a szobában ülni, meg a végén még felfekvéseim lesznek. Ő olyan, hogy sosincs nyugton, mindig megy vagy úszni, vagy biciklizni, vagy teniszezni, stb. De én nem vagyok egy nagy természetjáró, általában szeptembertől májusig nonstop beteg vagyok, folyik az orrom, stb. Ezért sem akarok kint lenni sokat, mert ismerem magam és az immunrendszerem. Szóval én jól el lennék itt magamban, de már sokszor a sírás kerülget a beszólásoktól. Nem értem, hogy miért nem fogadja el, hogy nem mindenki olyan, mint ő, hogy az legyen az öröm, hogy biciklizik kint, vagy kint ül a teraszon...

Legszívesebben visszamennék a lakásomba, de tudom, hogy attól anya lenne tiszta ideg, hogy úristen mi lesz velem. Hogy bírjam ezt így hetekig?