Szerintetek ezzel mit lehetne csinálni?
Egyátalán jogosan vagyok mérges?
Van egy unokatestvérem, aki ugyanúgy unokája a mamámnak, mint én. Pontosabban apám bátyjának a fia.
A mamám kedves, szeret minket. De akárhányszor csak ittvan, máris ő kerül a középpontba. Minden nap háromféle kaja, minden nap másféle süti, kivételez vele, és ha olyanokat csinál, mait a hugaim és/vagy én nem szeretünk, azonnal megsértődik, nem beszél velünk. Szintúgy ha ez esetben csinálunk kaját magunknak. (Persze rendes főtt ételt, mivel tudok főzni, szóval azzal se lehetne baja pl. hogy ebédre szendvics... )
És ilyenkor nekünk is nyalizni kéne (főleg nekem, mivel "ilyen felnőtt nagy lány mint te tudjon viselkedni! Mit fognak mondani rólad? Sosem találsz így férjet" Na persze... ) és mivel nem tesszük, ezért ilyenkor több hétig levegőnek néz minket.
Hogyan lehetne megbeszélni vele a dolgot? Ha nyíltan kimondom szintén megsértődik. Ha körülírom is én vagyok a rossz, mert "szegény [név]... miért kell mindig bántani?"
(bocsi, nem írom ki a nevét, mert nem tudom, fennvan-e ő is itt, és nem akarom, hogy árulkodjon :S)
Tavaly meg is lopott minket, és amikor anyunak mondtam, és a mama meghallotta, szintén megsértődött, hogy merek ilyet feltételezni...
1, járt a szobámban, és a hugaim SOSE vennék el a pénzemet, ismerem őket
2, amikor mondtam mit csinál, a válasz a "semmit" volt. A szekrényemnél állt, ahol a pénzemet tartom.
Meg ez a hülyegyerek rúgta le a macskámat a lépcsőről... és még tagadta is, pedig láttam!
És van pofája más gépén pornóoldalakat nézegetni...
És ő a mama pici szíve csücske... az angyalkája!
Mit tehetnék? Jogosan vagyok mérges rá, nem? Mindig így ment, de lassan kezd elegem lenni... ha elmehetnék ilyenkor itthonról, de nem! Mert itt lesz a pici [név] és nem mehetsz el! Meg akkor a mama is megsértődik megint :S Egyátalán tudok bármit is tenni?
Normális válaszokat szeretnék, és nem agyhúzást és bunkóskodást...
Köszönöm
válasza:Ez ellen sajnos nem nagyon tudsz mit tenni. Nálunk is ez a szitu,mármint az én nagymamám is isteni az unokahugomat (mondjuk ö tényleg egy angyal),és tudom milyen érzés mellözötnek lenni. 12 éves voltam,mikor a kislány megszületett,és onnantól minden körülötte forgott. Még én szóba se lettem ezután szülinapon vagy névnapon megköszöntve,ö vagyonokért kapot ajándékot.
Bocsi hogy ezt leirtam :) Visszatérve rád: Tényleg nem lehet ezen változtatni,el kell fogadni,és ennyi. Egy szülő nem tehet kivételt a gyerekei között (elméletileg),de ez a nagyszülőkre már nem vonatkozik.
válasza:13:03 : az szép... ha igaz, hogy "nem telik rá" és nekem sok van, én talán még adtam is volna neki egyet, bár lány létemre sosem babáztam XD De a lopás tényleg megbocsájthatatlan, akár elégette akár nem!
Basszus, elment a mamáékkal valahova, most hogy visszajött az első dolga volt hogy megkergesse a macskát T.T És persze a mama csak helyeseli -.-"
12:56: ez a szitu is ismerős, ez a másik mamámnál.. ott anyu nővérének a fiai körül forog minden. De az nem érdekel. Oda úgyse megyek gyakran, csak ha nagyon muszáj, mivel rém önző és sz.rkeverő ott a mamám... nem tudom miért ilyen nagyszülők jutottak ki nekem :S Egyikkel se lehet semmit megbeszélni (Bár szülőkkel sem) Nem baj hogy leírtad^^ Köszönöm hogy válaszoltál :)
válasza:Első vagyok
Nemcsak Te vagy igy vele.Az egyik mamámnál ugye az unokahugom,a másiknál az öcsém. Én meg akármit teszek,soha nem léphetek az ő nyomukba.Nyugi,más is van igy. Egyvalaki legalább :D
válasza:Eszembe juttattad az én nagyanyámat. Volt egy féltestvérem, aki velünk élt, anyukánk volt közös. Őt ajnározta állandóan, mert szegénykének nincs apukája (volt, csak tojt a fejére, egy fillért sem adott, felé se nézett, amíg fel nem nőtt). Az édesapám abszolút a sajátjaként nevelte, ölelte, szerette, kislányomnak szólította, nagyon odafigyelt, hogy mindig, mindenből egyformán kapjunk, amikor férjhez ment, telket kapott, plusz a férj nagymamájától örökölt lakást kompletten berendezték. Mégis, még az elköltözése után is folyton azt nézte a nagyanyám, hogy én mit kapok, az ő "arany prüntyikéje" (a féltestvérem) bezzeg nem kap ennyit. Amikor én is felnőttem és már a saját keresetemből elmentem nyaralni, nagyanyámtól mindig megkaptam, hogy bezzeg a prüntyi nem jut el soha ilyen szép helyekre. Pedig annyit segítettem! Kölcsönadtam, ha kellett, hetente többször vigyáztam a gyerekükre munka, mozi, buli ürügyén, többször is nyaralni vittem a gyereküket, stb. Mindezt a saját magánéletem, munkám mellett! Utáltam a helyzetet és a megkülönböztetés miatt megutáltam a nagyanyámat is. Szerencsére vége. Az élet jó messzire sodorta, évek óta nem is hallottam róla, nagyanyánk már föntről (vagy lentről?) figyeli a prüntyijét. Ennek ellenére egy életre maradó nyomot hagyott bennem.
Megértelek, de okos tanácsot adni sajnos nem tudok. Próbáld nem észrevenni a megkülönböztetést, lehet, hogy ha nem látják rajtad, hogy bánt, már nem is lesz olyan érdekes. Kitartás, egyszer minden véget ér.
40/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!