Csak szerintem nem jó ez így?

Ezen már én is sokat gondolkodtam, és félig igazat kell adnom neked, de csak félig.

Mert igaz, hogy nem te kérted, hogy megszüless; a szüleid akartak téged, amikor világra hoztak, ők felvállalták a veled járó nehézségeket is. Tudták, hogy lesznek álmaid és reményeid, hogy nem fogsz velük mindenben egyet érteni, hogy néha utálni is fogod őket.

Viszont ott a másik oldal is. Az, hogy te igenis élsz. Ha nem tetszik - akkor tessék, lehet szépen öngyilkosnak menni, élni nem kötelező, ha egyszer nem akarsz.

De te éppúgy az életed választod, ahogy ők, csak közben eszedbe sem jut néha hálát adni nekik érte.

Igyekszel boldog lenni, élvezed azt, hogy lehetsz, kapsz egy halom boldog pillanatot - és közben elvárod, hogy a világ körülötted forogjon és tökéletes legyen.

De onnantól kezdve, hogy önálló, kifejlett tudattal és akarattal rendelkezel, éppúgy el vagy kötelezve a szüleid felé, ahogy ők feléd, az életedért cserébe. Majd amikor te is hálát adsz nekik, amiért vagy, akkor mondhatod, hogy teljesen jogtalanok a szavaik.

Mellesleg, tegyük hozzá, hogy ezt a legtöbb szülő idegességből és féltésből mondja, mert bizony a legtöbb gyereket másképp nem lehet leállítani. És amikor nincs már rá más mód, hogy megvédjenek a saját hülyeségeidtől, akkor jön e felfogás is...

Ez nem nevelés kérdése, hanem azé, hogy túl tudsz-e lépni a saját önzéseden, miszerint a szülő dolga az, hogy mindenek felett a te boldogságod keresse a semmiér cserébe.,

Igen, ez a kötelessége, de ez nem abban nyilvánul meg, hogy mindent rád hagy. Épp ellenkezőleg: tilt. Mert a javadat akarja, még akkor is, ha nem veszed észre.

Én is azt tudom mondani, hogy csak részben van igazad. Az a helyzet, hogy egy normális családban a gyerek ezekért a dolgokért nem kell hálás legyen. Viszont manapság a családok elenyésző százaléka normális ebből a szempontból.

Az van ugyanis, hogy a szülők mostanság nem nevelik a gyereket a kezdetektől. Aztán kamaszkorban ráeszmélnek, hogy a gyerek nem foglalkozik azzal, hogy mit mondanak, megy a saját feje után. Ilyenkor szokott a szülő lába alól kicsúszni a talaj és minden eszközzel (érzelmi zsarolással, veréssel, stb.) próbálja megfékezni a gyereket. A gyerek nem tehet róla, hogy olyan amilyen, hiszen senki nem vette a fáradságot, hogy megmutassa neki mi a jó, mi a helyes. Kamaszkorban meg már ugyancsak késő elkezdeni nevelni, mivel csak arra fog hallgatni, akik eddig foglalkoztak vele, azaz a haverokra.

Az is igaz, hogy mostanság nagyon sok a flegma, pofátlan kamasz. Aki kígyót-békát kiabál a szüleire, mert 15 évesen nem engedik hajnalig bulizni, nem veszik meg neki a legújabb érintőképernyős telefont, stb. Ráadásul még adják is egymás alá a lovat. Ez is visszavezethető arra, hogy a szülők manapság pénzben mérik a szeretetet. A legtöbb szülő úgy van vele, hogy inkább adok egy ezrest a gyereknek, csak ne legyen láb alatt, addig se kelljen foglalkozni vele. Így a gyereknek nyilván az anyagi javak lesznek a fontosak.

Amúgy meg szerintem azért írják a gyereknek, hogy húzza meg magát, mert semmit nem tehet a szülők ellen. Ha a szülő nem akar pénzt adni a legújabb telefonra, akkor nem fog, ha minden nap üvölt a gyerekkel, akkor ez után is üvölteni fog és ha megveri, ez után is meg fogja verni. Magyarul a gyerek tényleg teljesen egyedül van a gondjával, hiába is túráztatja magát, nem mondhatja meg a szülőknek, hogyan éljenek és viselkedjenek.

Én is hallottam ezt a mondatot az anyám szájából. Mikor? Amikor már teljesen kétségbeejtettem, látta, hogy hülyeséget akarok csinálni és nem tudta, hogy akadályozza meg.

Tizenhat évesen kötöttem az ebet a karóhoz, hogy diszkóba akarok menni, hajnalig. Nem használt a szép szó, jött az adu ász: "Amíg az én kenyeremet eszed, nem fogsz hajnalig diszkózni!". Kiakadtam, szegény anyám elmondtam mindennek. És tudod mit? Igaza volt! Nem használt a szép szó, kénytelen volt ehhez folyamodni. Ma, amikor látom, mi lett azokból, akik elbulizták akkor az agyukat, azt mondom, igaza volt!

Szerintem a szülők jelentős többsége ilyen kontextusban használja ezt a mondatot. Csak az ide író tinédzserek valahogy ezt a körülményt elfelejtik leírni...