Magasabb életszínvonalon élek, miért zavarja ez a családomat? Lehet, hogy irigység?
Nem arra kell gondolni, hogy ez azt jelenti, hogy akkor én napi szinten veszem a 700 ezres táskákat, meg a többmilliós órákat. Hanem ilyesmiket:
-nem szeretek főzni (pl. a nyers húshoz hozzá sem érek), ezért hétközben étteremben eszem, estére vagy hozatok valamit, vagy csinálok melegszendvicset/toastot. Ez nekem egyszerűbb, mint hazarohangálni, rohamtempóban főzni és rohanva megenni, aztán vissza. Így kényelmesen beülünk valahová, akár kollegákkal, akár barátnőkkel, és nyugiban ebédelünk. Otthonról viszont csak azt hallom, hogy ez mekkora luxus, mert hogy abból a pénzből, amennyit egy nap erre elköltök, egy egész heti menüt lehetne lefőzni, meg hogy "biztos nem olyan finom az, mint a házi".
-nagyon szeretek vezetni, sokat is ülök autóba, közlekedek autópályákon. Ezért fontos volt, hogy olyan autóm legyen, ami kényelmes, biztonságos és erőlködés nélkül tud gyorsan menni. Tudtam, hogy a kritériumaimmal nem fogom olcsón megúszni, de számítottam is erre, tudatosan tettem rá félre. Megvettük, imádom a mai napig, a családom (főleg nagyszülők, nagynéni) meg napokig puffogott, amíg ott voltam, hogy más ennyiért már lakást vesz.
-szeretek utazni, szórakozni és erre költök is. Nekem jó kikapcsolódás, ha barátokkal elmegyek sushizni és közben koktélozunk, beszélgetünk. Anyám szerint vegyek a Lidl-ben sushit, ott olcsóbb... Igen, csak éppen köze nincs a minőségihez, meg más otthon a tv előtt betömni pizsamában, mint csinosan beülni valahová társasággal, és jól érezni magad. Utazás ugyanez. Nekem ez már egy hobbi igazából, igyekszünk havonta-kéthavonta menni valahová. Néha ez tényleg csak egy párnapos hosszúhétvége, de tavaly voltunk pl a Fülöp-szigeteken, Dominikán és egy Bali körúton is. Mindig figyelem az árakat, akciós ajánlatokat és igyekszem előre foglalni, vagy nagyon last minute. Így rengeteget spórolunk, de tény, hogy még így is egy vagyon 1-1 út. De úgy érzem, hogy most kell menjek, nem 60-70 évesen keseregni, hogy mennyire eltelt az élet...
-imádom a drágább holmikat, főleg cipőben, táskában, sminkekben. Itt a highend részre kell gondolni, de ezekre is spórolok általában, és várok a nagyobb leárazásokra (pld. Black Friday, ami külföldön azért valósabb, mint itthon). De vannak márkák, amiket sosem akcióznak le, vagy olyan ikonikus az adott darab, hogy nem szerepel semmilyen promócióban. Olyankor mérlegelem, hogy mennyire szeretném, mennyire használnám ki és ha tudom, hogy imádnám, akkor összeszorított fogakkal kifizetem. Drága mulatság, nem is létszükséglet egy LV táska, vagy McQueen cipő, de amíg ez nem okoz gondot, nem mondanék le erről a kis bűnözésről.
Dolgozom, külön élek tőlük. Ez is a gond lehet, hogy míg ők maradtak vidéken, én 18 éves korom óta Budapesten élek. Hiába mondom pl anyukámnak, hogy egy minőségibb cipő nem 2-3 hónapig tart, mint egy Deichmannos, meg sem hallja. Vagy hogy igenis jó, ha nem én robotolok másfél órát a konyhában, hanem "csak úgy" elém teszik a kívánt ételt. Nagyon zavar, bánt, hogy minden alkalommal, ha hazamegyek, csak a savazást kapom, hogy úristen mennyi pénzt költök, miért van erre szükség. De őszintén, mit tehetnék? Ne járjak haza? De hiszen a családomról van szó... Már beszéltem velük erről, próbáltam elmagyarázni nekik, mi miért van, vagy megmutatni. De hatástalan az egész.
Ui: "Plusz a közösségi oldalakon is meglehetősen aktív vagyok, ahol pedig követnek, így látják, hogy éppen hol járok, miket nézünk meg, mit csinálok."
Posztolgatás VS kérkedés?
A választ mindenki maga dönti el.
Azért azt gyorsan szeretném tisztázni, hogy a szüleim, családom nem szegény! Dolgoznak a szüleim, diplomás emberek. Sosem kellett nélkülöznünk, vagy vajas kiflin éljünk.
"Van saját lakásod/házad vagy albérletben élsz?"
Saját, a párommal közös (tehát a fele az enyém).
"Hogy nem önállóan tartod fenn ezt az életszínvonalat."
Együtt élünk, társak vagyunk. Közös a pénz is. Miért kellett volna hitelt felvennem, eladósítani magam, ha amúgy ki tudtuk fizetni a teljes árat? Együtt tervezzük a jövőnket, jövő nyáron esküszünk, gyereket szeretnénk. Nem éppen egy futókalandról van szó.
"Mondd, támogatod te a családodat bármilyen szinten is anyagilag?"
Nem, és ezt sosem értettem, amikor valaki a felnőtt gyerekétől kunyerálja a pénzt. Mindketten dolgoznak, nincs anyagi problémájuk. Sőt, ők tipikusan azok, akik minden pénzüket inkább félreteszik... Ne értsetek félre, én sem költöm el a fizetésemet az utolsó forintig. Mi is fizetjük a biztosításokat, egy külön számlára minden hónap elején utalunk pénzt, amihez utána nem nyúlunk. Nem élhetünk úgy, hogy minden héten azon rettegünk, mikor történik valami nagy baj...
Nos én a többiekkel ellentétben tényleg szívből gratulálok a sikereidhez, bár szerintem sem túl vonzó dolog a velük való dicsekvés.
A családoddal pedig ne beszélj a pénzről. Legyél nekik olyan, mint eddig is voltál: gondoskodó, nyílt szívű és becsületes. Akkor talán nem is fogja őket annyira zavarni.
27 leszek most tavasszal.
Nekem is fontos a biztos anyagi háttér, mindig az volt az elsődleges. Van lakásunk, épül a családi házunk. Nincs semmiféle hitelünk, elmaradásunk. Fizetjük a biztosításokat, teszünk is félre külön. Nem tudnék úgy élni, hogy mindig azt várom, mikor lesz valami nagy gond. Szerintem az életet élvezni is kell.
Tök jó, hogy ezeket megengedheted magadnak, tényleg. De a kérdésed kb.90%-tényleg tök fölösleges dicsekvés. Az ilyen viselkedés persze, hogy ellenszenvet vált ki az emberekből. Te is írtad, hogy a szüleid nem élnek rosszul, mégis az az első gondolatod, hogy biztos az irigység szól belőlük. Miért?
Sokat elmond, hogy arra nem is gondolsz, hogy tényleg pénzszórásnak gondolják azt (amúgy az is), hogy 100 ezres cipőket meg táskákat veszel, amikor mondjuk 30 ezerért is ugyanolyan minőséget kapsz. Felvágsz és dicsekszel. Írhatod, hogy nincs szükséged erre, és hogy ez nem dicsekvés, de rohadtul az. És ha a szüleidnek vagy bárkinek ilyeneket vágsz le, akkor ne csodálkozz azon, hogy hogyan állnak hozzá. Egyébként tényleg luxus mindennap étteremben enni, ahogy minden más is annak számít amit leírtál.
"élnéd a milliomosok gondtalan életét + vastagon lekakilnád, ki mit gondol rólad"
Azért az nem így van, hogy a gazdagok élete gondtalan. :) Családi problémáik például nekik is lehetnek. Akár éppen az anyagi helyzetből kifolyólag.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!