Az egyik fél akar gyereket, a másik nem. Mi lehet ebből?

Én meg hasonlóan vagyok, mint amit 8-as emleget.

Megházasodtunk, előtte sokat beszélgettünk erről, hogy mindketten szeretnénk gyereket (mégpedig kettőt, és nem nagy korkülönbséggel). Na persze pár év múlva.

Fiatalon mentem férjhez, azóta eltelt 5 év, szerintem változtam. Egyre inkább úgy érzem, hogy nem szeretnék gyereket. Nem hogy kettőt, de egyet sem, és nem hogy pár év múlva, de egyáltalán nem. (Engem meg ez nyomaszt, még nem hoztam szóba a férjemnek). Nagyon jó együtt, karriert építünk, sokat utazunk, szeretjük egymást. Közben látom a rokon és ismerős gyerekes házaspárokat, kb. mint a kicsavart citrom. Meg egyáltalán nem hiányzik, akkor sem, ha nagyobb, akkor sem, ha kamasz, ha fiatal felnőtt, semmiképpen sehogyan. (De ezt mikor mondjam meg. Ő úgy gondolja, 30 körül/után szülök majd, én meg baromira nem.)

Ha egyikőtök engedni tud megbánás nélkül, akkor van esély együtt maradni, egyébként pedig hatalmas tüske lesz kettőtök között. Ha bevállalja a gyereket, aztán megbánja a kötöttségek vagy az érzelmi kötődés hiánya miatt, akkor benne lesz. Ha nem lesz gyerek, a te hiányérzeted mérgezi meg a kapcsolatot.

Már felmerült benned a "mi lenne, ha...", szóval neked biztosan hiányozna 1 vagy 10 év múlva.

A legkevesebb sérülést az okozná, ha nyíltan megbeszélnétek, és ha nem közelednek az álláspontok, később sem nagyon fognak, az elmúlt 10 évet tekintve. Akkor pedig le kell mondanod a gyerekről vagy jobb válni.

"10 éve házasok vagyunk, a gyerekvállalástól mindketten elzárkóztunk"

ebből egyenesen következik, hogy nem vallásosak

Átverve érezheti magát ő is

Aki ettől átverve érzi magát, egy nagyra nőtt óvodás agyilag. Teljesen normális dolog, hogy az embert folyamatosan érik ingerek, amik hatnak rá, ettől változik a véleménye bizonyos kérdésekről, ilyen a gyerekvállalás is. Épeszű felnőtt ezzel tisztában van.

Kérdező, az lesz belőle, amit kihoztok. Vagy enged valaki idővel, azért, mert mégis másképp gondolja; vagy egyik enged a másiknak, bár igazán nem ezt akarja; vagy megbeszélés nélkül szétmentek...

Nekem hasonló a problémám. Mi 5 éve vagyunk házasok, de ennél hosszabb ideje összeköltözve, még több éve együtt. Én vagyok a férj, és én szeretnék gyereket (csak egyet), feleségem bizonytalan, de inkább nem. Eredetileg ő is úgy gondolta, de majd csak 30 után, aztán azóta egyre kevésbé gondolja így.

Viszont én semmiképpen nem válnék el emiatt, még akkor sem, ha nem lehet így teljes az életem. Nagyon erős köztünk a kötelék, részben együtt nőttünk fel, együtt kezdtük az önálló életünket, együtt űzzük a hobbinkat, együtt van egy csomó sajátos hülyeségünk, humorunk, stb., stb.,mindezt úgy, hogy amúgy nem vagyunk egymáshoz láncolva, külön is jól tudjuk érezni magunkat, de együtt mégis jobb. Szóval lehetne mondani nekünk is, hogy akkor váljunk el, csak ez nem ennyire egyszerű. Egyébként én nem csak hajlandó lennék, de nagyon szívesen el is mennék gyesre a 2. évtől. Karrierben meg szerintem ő a jobb, bár még többet keresek, de mire 30 lesz, már nem valószínű.

Sajnos nála az is betesz, ami a csapból is folyik a gyerekvállalással kapcsolatban, nála mind a propaganda, mind az ismerősök, család, rokonság dumái negatívan hatnak.