Van még értelme kibékíteni a családom és a párom?

A családom kezdettől fogva unszimpatikusnak tartotta a páromat. Hogy okkal, vagy oktalanul, döntsétek el ti. Szegény családból jött, nem voltak normális ruhái (ki voltak nyúlva, így értsétek) és abban az időben munkahelye sem. Ezenkívül visszahúzódó volt, nehezen oldódott. Így a családom azt a következtetést vonta le, hogy ő egy paraszt és biztos csak azért van velem, hogy megvárja míg én dolgozni kezdek és lehúzzon pénzzel.

A bátyám mikor hármasban találkoztunk rendszerint úgy beszélt mintha a párom ott se lenne, nem kérdezett tőle semmit soha, anyám pedig odaáig vetedett, hogy azt mondta, ha vele akarok maradni, készüljek fel arra, hogy talán a barátomnak el fog törni néhány bordája mert vannak ismerősei anyámnak akik elég érdekes emberek.

Szóval én első adandó alkalommal elköltöztem, a párommal albérletbe. Azóta nyilván neki is lett munkája és összeszedte magát a családi háttere miatti szarságok után.

Már több mint fél éve együtt élünk, és nagyon kellemes érzés úgy hazajönni, hogy nincs gyomoridegem. Mindketten nyugodt, békeszerető emberek vagyunk, sosem veszekedtünk vagy bántottuk egymást mióta együtt vagyunk.

Viszont anyám feljött azzal az ötlettel, hogy mi lenne ha mégis adna a páromnak egy esélyt, ha már ilyen régóta vele vagyok, és mikor bátyám hazajön külföldről találkozhatnánk vele, a baràtnőjével, meg így összeülhetnénk.

A párom hallani sem akar róla, azt mondja esetleg akkor ha bocsánatot kérnének tőle őszintén amiatt ahogy viselkedtek vele.

Ti belemennétek a helyemben?