Miért nem lehet felfogni, hogy én nem olyan vagyok, mint ők, nem tudok "arccal a pénznek" tanulni és nem lehet belőlem akármi egy csettintésre?

Most fogok végezni az alapszakomon, ami egy bölcsészettudományi terület, nyelvszakos vagyok (angol). Mikor jelentkezni kellett az egyetemre, akkor egy rossz szót nem kaptam senkitől sem, csak azt hallgattam már a kezdetektől fogva az egész családtól, hogy "válaszd, amit csak szeretnél", "nekünk mindegy, nem mi döntjük el helyetted", "azt válaszd, ami téged érdekel és amit szívesen tanulnál", "mi támogatunk téged mindenben", majd ezt követően mind az összes három szájbavert évem azzal telt, hogy engem piszkáltak, csesztettek azzal, hogy én milyen hasznavehetetlen, értelmetlen sz*>@t tanulok és ezt mégis hogyan gondoltam, mit képzelek, elcsesztem az egész életemet... Tényleg nem túlzok, mindig ezt kellett hallgatnom az egész családtól. Ha volt egy családi összejövetel, akkor 90%-ban azt kérdezte tőlem mindenki, hogy "ez meg mi?", "mire jó ez?", "hát ez egy nagy semmi, mit fogsz csinálni? krumplit sütni?" és mindig mindneki ezen lovagolt, hogy én mekkora egy semmitérő senki vagyok, mert én mit tanulok és mekkora csalódás, szégyen ez mindnekinek, kiröhögtek meg gúnyolódtak. Ez is zavar nyilván, mindig nagyon rosszul esik és mérges vagyok miatta, de ennél jobban idegesít az, amit most csinálnak. Átálltak arra, hogy mindenféle szakot ajánlgatnak nekem csak úgy a hasukra csapva mert tudják, hogy szeretnék még valamit tanulni és akkor szerintük tanuljak már valami normálisat... Na most én még értékelném is azt, ha tényleg jóindulattal tennék ezt, átgondolva és segíteni próbálnának, még akkor is, ha nem kértem. Viszont ők mondogatják nekem, hogy legyek orvos, legyek állatorvos, legyek gyógyszerész, legyek dietetikus, legyek fogorvos, menjek villamosmérnökire, menjek gazdaságinformatikára és még a tököm tudja, hogy mikre... Ha közlöm velük, hogy én elhasználtam 6 félévet a 12 állami félévből, hogy nem érettségiztem a világ összes tárgyából és emiatt nem tudok csak úgy rábökni akármire ahová fel is vehetnek, hogy nem tegnap jártam középiskolába és már nem számítanak az akkori eredményeim mert azóta nagyon sokat felejtettem, hogy valószínűleg nem tudnék csak úgy hipphopp emeltezni akármiből és engem alapvetően nem is érdekelnek ezek a területek, akkor csak pislognak és néznek rám értetlenül, mintha valami google fordítózott szanszkrit varázsigét mondtam volna vagy nem tudom...és hápognak, hogy "hát de ez milyen jó, mert mennyit keres az xy is", és jön a szokásos "sz*@&t se ér, amit tanulsz" duma. Nem képesek felfogni azt, hogy ez nem így működik vagy legalábbis én nem így működök. Lehet, hogy pl. választhattam volna akkor egy piacképesebb szakot is, mert mindenből jó jegyeim voltak, de szerintem ha még esetleg sikerült is volna felvételt nyernem mondjuk pl. orvosira, akkor sem lennék orvos soha mert egyszerűen semmi moitivációm, semmi ambícióm, semmi érdeklődésem nincsen ezirányba. Én teljesen más beállítottságú is vagyok, mint ők. Nekik az a fontos, hogy legyen egy papírod, dolgozz, keres pénzt, vegyél autót, házat, kutyát, szüljél gyereket, legyen unokád és akkor tökéletes az életed, teljesítettél mindent. Az ő szemükben a tanulás sem egy lehetőség, nem érték, nem pozitívum, hanem valami szükséges rossz, kényszer, út a pénzhez. Én nem úgy képzelem el az életemet, én nem így gondolkozom és ők ezt sem képesek megérteni. Emiatt is állandó vita megy, mindenről és nyilván én vagyok elmondva minden idiótának, mert én vagyok a legfiatalabb és akkor nyilván hülye is vagyok.