Mit tegyek? Hogy verjem ki a fejemből a gyerek dolgot?

Talán ki kéne írnod egy kérdést, Hogy miért örülsz annak, hogy lett testvéred?" és később megmutatni a párodnak. Hogy lássa, mennyire más egy gyereknek testvérrel felnőni, mint nélküle.

Én kiskoromban utáltam a húgomat...így utólag talán azért mert a szüleim mindig azt mondogatták "hogy szeretned kell, mert a testvéred"...talán pont ezért nem szerettem. Aztán tinédzser korunkban gyökerestől megváltozott a kapcsolatunk. Csak 2 év van köztünk....ő lett a legjobb barátom...mindent megbeszéltünk egymással. Ennek persze nem mindig örül egy szülő....de rengetegszer volt olyan hogy falaztunk egymásnak...a mai napig sokszor beszélünk ezekről. Jókat nevetünk....hogy miket csináltunk (nem kell nagyon durvákra gondolni, csak ilyen kis csínyek). Talán az volt a legjobb, mikor családi kirándulásokra mentünk...12-13 évesen még a szüleimmel "kellett" mennem. Nem maradhattam egyedül otthon. De nem volt baj...mert jött a "barátnőm" is.

Most már felnőttünk...én külföldön élek, de majdnem minden másnap beszélünk...2 hét múlva pedig jön hozzám....már alig várom...hogy együtt bulizhassunk.

Sok sikert a rábeszéléshez...

Jah, és bocs az offért.

Én megpróbálnám kizárni egy pillanatra az érzelmeket és racionálisan gondolkodnék.Te is felnőtt vagy,neked is első szempont a megélhetés kell,hogy legyen,nem a játszópajtás.

Ha mindketten dolgoztok,az már egy biztosabb alap,mintha csak a férjed fizetésére támaszkodtok.Ha az bukta,akkor az elég család bukta és ez veszélyes.

Szóval,leülnék és csinálnék egy költségvetést.Bevétel,kiadás,most hogy álttok és mennyi plusz marad hó végén.Mi az,amiből lehet még lefaragni és mennyi az az összeg,amit fel lehet szabadítani vagyis mi az,amiből az új babát nevelni tudnátok.

Akkor összeírnám,hogy mire van szüksége a kezdeti időkben mindenképp és utána kb. még mi várható.

Megnézném,hogy ezek közül mi az,ami már megvan vagy kölcsön tudok kérni babás családoktól és mi az,amire mindenképp költeni kell.

Aztán beszoroznám kettővel a későbbi ovis és iskolás költségeket,persze ezeket előre nehéz kiszámolni,de legalább irány adó.

Ebből látom,hogy a pénzünk éppenhogy elég egy második babára vagy esetleg még marad vésztartaléknak is és talán nem kell számolgatni,hogy egy vagy két mesekönyvet veszünk-e a gyerekeknek.

Nem mindegy,hogy szülök még egy gyereket és ezzel épphogy csak megélünk négyesben vagy kényelmesebben,de hármasban maradunk.Ebbe esetleg belefér,hogy a gyereket táboroztatni tudjam,nyelvtanfolyamot fizethessek neki,később besegíthessek a jogsiba,esetleg az egyetemi életébe.Nem kell elkényeztetni,de biztosan tudja és érezze,hogy számíthat egy anyagi biztonságra,amig a saját lábára nem áll. Ha ezt két gyerekkel is meg tudjátok tenni az csodás,de kettővel épp csak meglenni nem feltétlen jó.

Mindez annak a fényében,hogy a munkája/munkátok bármikor megszűnhet és akkor is el kell látni a gyerekeket.

Ha megvagyok a kiszámolással és látom,hogy belefér a második gyerek,akkor csak a férjem elé állok és megmutatom neki.Ha tudom,hogy ő a jövőtől tart,akkor nem fogom tudni egy "jaj de szépen hintáztatja a Pistike a Zsuzsikát" életképpel rábeszélni,csak egy meggyőző "ne aggódj,egy második gyerekkel se halunk éhen" -nel menni fog!

Tényleg jó dolog,ha valakinek van testvére,de sajnos mostanában mérlegelni kell!

egy testvérrel nem ér fel egy új cipő, vagy egy játék.

A második gyerek olcsóbb.

Ha felnőnek, esetleg ti már nem lesznek, nem lesz egyedül a világban.

A férjednek nincs testvére?

Ahova Isten báránykát ad, oda legelőt is ad hozzá-

És ahol 3 éhes száj jól lakik, ott jut a negyediknek is.

Ahányszor kiöntöd a maradékot, mondd, hogy még két ember jóllakna belőle.Ahányszor továbbadod a kinőtt ruhát, mondd hogy jó lenne!

Mondd, hogy a második gyereket te fizeted!

Számold ki, hogy adókedvezménnyel, támogatással, 90%-os utazuással, ingyenkönyvvel stb három gyerek már bevétel.Ki tudod!

Mondd neki, hoyg legyen 3!

Nem értek veled egyet.Tényleg nem pótolhatja a testvért egy új cipő,de én sem ezt mondtam.

A második gyereknek mindig csak a levetett ruha jut,ez sem igazságos.

Ahol x ember még jóllakik,ott nem feltétlenül lakik jól az x+1-dik. A majd csak lesz valamire,meg a régen is megoldottákra én nem vállalnék be egy új életet.A gyerekeknek pedig akkor is kell enni,ha létbizonytalanságba kerül a család.Ha annyi kereset nincs,hogy félre is tudjanak tenni,hanem minden ft-ot felemészt a család,akkor egy esetleges munkahely elvesztésénél elég nagy a baj.

Az ingyen tankönyv jó,csak nekem volt olyan osztálytársam,aki kapott,mert sokan voltak testvérek,de nagyon szégyelte,hogy nekik semmire nem jut és volt,hogy könyvtári könyvet kapott,ami össze volt firkálva,mert újra nem telt.

Lehet így is élni,fel lehet így is nőni,de lehet minőségi életet is biztosítani kevesebb gyereknek.

Számolni kell és mérlegelni.