Van remény? Mit lehet tenni ebben a skizoid helyzetben?
Teljesen kétségbe vagyok .Esve. 35 éves vagyok bipoláris skizofréniás, ami kezelhető, olyan, mint a mániás depresszió. Ennek ellenére dolgozom, méghozzá nyelvtanárként, de teljesen kikészül szellemileg három óra munka után is. Jelenleg apukám segit anyagilag ,de ő is szegény, albérletben él ,mert csődbe ment. Volt egy nagy házunk, de eluszott. semmire, senkire nem számithatok anyagilag.
Ha nem teljesitek jól, még az állásomból is kirugnak.
miért ilyen igazságtalan az élet?
Akik betegek kb 25 000 ft jár havonta rokkantnyugdijnak, de én még nem léptem ezt meg, mert akkor ennyit se dolgozhatnék.
Arra gondoltam, hogy valami kevésbé megterhetlő munkát végezzek. Mit tanácsolnátok, mit tennétek a helyemben?
A párkapcsolatom is tönkre ment a betegségem miatt, meg azért ,meg a gyógyszerektől egyenlőre nem lehet gyerekem.
Nagyon magam alatt vagyok. Nézem a párokat, meg a babás mamákat, és csak otthon merek sirni, hogy ez nekem nem fog megadatni. Sem a pénz, miatt, sem a pár hiján.
Már egyszer kimentem külföldre ,hogy pénzt gyüjtsek, legalább egy lakásra, hogy akkor vállalhatok gyereket, de csak egy évig birtam. nagyon nehéz igy betegen dolgozni.
Ti mit tennétek?
válasza:
válasza: válasza:köszönöm a válaszokat.
Próbálok egészségesen étkezni, sok salátával, hust mostanában szinte semmit nem fogyasztok.
Sajnos tejérzékeny vagyok, az nem megy, viszont kávét hármat megiszom egy nap. A gyógyszer mellett, és a 4- 5 szál cigi is elmegy. Hiába próbálom leadni nem megy. A munka mellett nem dohányzom, csak amikor egyedül vagyok.
Egyszer annyira fenn vagyok, hogy megfestek három képet, előre egy honapra felkészülök az órámra, máskor meg üres az agyam. Sajnos ezt nehezen viselem, és más is.
Igen, a bipoláris más mint a skizofrénia, viszont a diagnózisomban e kettő össze van mosva. ugymond. mind a kettő fel van irva....
Ebből is látszik, hogy az orvosok kóklerek.
Sokáig azt hittem az orvosok hazudnak, és nincs bajom, inkább pszihés, és nem szedtem a gyógyszert, három hét mulva mozdulatlan feküdtem, és nem tudtam arra sem válaszolni ki vagyok. peregtek a képek a fejemben függetlenül a külvilágtól . Ugyhogy biztos létezik ez a betegség, de nagyon fura. Valahogy ezek a gyógyszerek mintha..... náthára rántott hust irna fel az orvos...
egyáltalán nem segitenek abban ,hogy szociálisan nyitott tudja maradni.
válasza:A betegség nem egyenlő azzal hogy te szociálisan viszamaradott vagy és ezzen győgyszer nem is fog segíteni estleg egy nagyon hosszadalmas kezelés.
Ha 35 évesen nem tudsz barátkozni, beszélgetni abba az egész gyerekkorod a fiatal felnőtkori éveid mind közrejátszanak és 20-on akkárhány évet nem töröl egy tableta neked magatól kell szembenézni a dolgokkal.
Nem vagyok szociálisan visszamaradott! Tudok beszélgetni emberekkel! csak nem feltétlen azok a dolgok érdekelnek, amik az átlag korombelieket!
A gyógyszert tekintve, pedig azt tudom mondani neked, nagyon súlyos hatásai vannak, sok száz betegre nézve. Megnézheted a statisztikákat!
emberijogok.hu
Másrészt meg tudom neked mondani, hogy a betegségem előtt nem voltak ilyen problémáim. Viszonylag normális életem volt. És van most is. Nem kellenek az ilyen beszólások.
Igen, ha volt is a gyerekkoromban probléma, azon senki nem tud már változtatni, nem tud iderepiteni egy megmentő angyalt, aki majd bepótolja az elmulasztott éveket. ebben sosem hitegettem magam...!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!