Tényleg tiszteletlen paraszt vagyok vagy jogosan csináltam?
Tudom, hogy szörnyen hosszú, de ha mondanátok tanácsot vagy valami, azt előre is köszönöm!
Anya párja: a.p.
A szüleim elváltak még amikor 8 éves voltam.
Anyának lett egy párja 2017 végén, én 2018 januárjában ismertem meg és kb április-május környékén hozzánk költözött. Abban az évben júniusban elmentünk egy koncertre abba az országba, ahol a.p. dolgozott. Augusztusban a.p. szervezett egy nyaralást, amin mind az 5 napra strandolás volt betervezve. Én nagyjából utálom a strandolást és inkább sétálgatok, ezért még a nyaralás elején megkértem őket, hogy akár csak az egyik nap menjünk már majd sétálni és ne a strandra. Ez a kérésem nem lett figyelembe véve, én meg strandolni nem igazán tudtam/mertem(elvileg akkor jött volna meg, ezért inkább kihagytam a strandolást, de elmentem velük a strandra). A második napon a.p. megkérte anya kezét(még a nyaralás előtt megkért arra, hogy rejtsem el a gyűrűt anya elől, illetve akkor ott én és a húgom segítettünk kitalálni, hogy milyen módszerrel kérje meg anya kezét). Minden király volt. Aztán harmadik napon már nem mentem velük strandra, délután pedig megkaptam a.p.-tól, hogy engem csak a pénz és az internet érdekel, meg elrontottam a nyaralást meg ilyenek. Sírva bementem a házba, aztán anya egy idő után bejött hozzám, hogy hazahozzon-e engem nagyimhoz(kb fél-háromnegyed órára voltunk itthonról max), szóval én hazajöttem. Ekkor a.p. megharagudott rám, mert “elrontottam a nyaralást meg nem értékeltem eléggé”, én nem haragudtam rá azokért, amiket mondott, de azóta picit feszült volt a hangulat.
2019 márciusában megelégeltem azt, hogy egyfolytában azt hallgattam, ahogy elhord engem mindennek, szóval március 14-én, amikor anyának panaszkodott rólam, akkor én kimentem hozzájuk és teljesen nyugodt és tiszteletteljes hangnemben elkezdtem mondani, hogy engem zavar, hogy egyfolytában csak az van, hogy mennyire nem csinálok semmit és hogy ők “ge*ire robotok” itt(a.p. néha szokott főzni magának húst hússal-nem eszek húst-, meg azt mondta, hogy takarít-egyetlen egyszer nem láttam még seprőt a kezében), aztán megkaptam, hogy egy semmi vagyok(a vita után áthívta a sörözők haverját és neki mondta, hogy apa is egy semmi), meg hogy 16 éves pisisként nem kéne “beleállnom”. Itt egy hónapig nem szóltam hozzá, illetve elkezdtem kerülni. Április 15-én hazaértem iskolából, egyenesen a szobámba mentem, viszont aztán hallottam, hogy ler*b.ncozta anyát, szval én teljesen nyugodtan kimentem az előszobába, ahol ők is voltak, levettem a cipőm, és megkérdeztem őket, hogy mi anya. Tudtam, hogy mit mondott, mert ez már nem az első alkalom volt, de megkérdeztem. Anya lerendezte annyival, hogy semmi és menjek a szobámba. Én már indultam volna a szobámba anya pedig a sajátjukba a párjához, de a.p., ha szemmel tudott volna ölni, akkor ott 1mp alatt minimum 15-ször végem lett volna. És ekkor megint jött, hogy 16 évesként nem kéne “beleállnom” és itt kezdődött egy nagyobb vita, mint a márciusi. Olyan hazugságokat állított, mint pl, hogy anyának a testvére és neki a párja csak eltűrnek engem, meg hogy olyat mondtam apának, hogy a.p. 3 hete ver engem. Már a sírás határán voltam, szval visszamentem a szobámba és lezártnak tekintettem a vitát, írtam apának, hogy rohadtul nem akarok itt lenni(nem ez volt az első alkalom, hogy ezt mondtam neki), aztán apa elkezdett engem hívogatni, hogy beszéljünk, viszont a.p. utánam jött és még mondta tovább a hülyeségeit, aztán kis ku*v.nak nevezett(megjegyzem, oktalanul) Ekkor apa már a húgomat hívta, és ezáltal apa hallotta azt, hogy minek lettem nevezve. Beszéltem apával aztán kihangosítottam apát és elkezdtük így négyen(anya, a párja, én és apa-ő ugye így telefonon keresztül-) megbeszélni. Megkérdeztem apát a.p.-nak az apát érintő hazugságairól(ez a vita előtt a.p. felhívta apát azért, hogy “okítsa” arról, hogy mit csinálok és mit nem). Az egész vita vége az lett, hogy apa eljött értem saját párjának a bátyjával(arra az esetre, hogy ha bármi probléma lenne a.p-val) és amikor pakoltam a cuccaimat össze, sírtam, anya bejött hozzám, ő is szörnyen sírt, megölelt és azt mondta, hogy “Ugye tudod, hogy szeretlek? Minden rendben lesz”. Anya lekísért apáékhoz, és mondta, hogy a kapcsolatuknak ott vége lesz. Én annak a napnak a hátralevő részében szörnyen sírtam, apáék már vicces videókat mutattak, illetve nagyon nagyon szerették volna hogy egyek, de nem igazán bírtam. Az elkövetkezendő másfél hétben apával nagyjából minden második vagy harmadik nap focimeccset néztünk esténként együtt, ezáltal velem aludt, mivel a többiek akkor már aludtak. Amikor nem aludt apa velem, akkor pedig zenét hallgattam egész éjszaka és sírva aludtam el(még most is elkap a sírás, hogyha erre az áprilisi vitára gondolok vagy arra, ahogy apáék ott fogadtak). Mióta apáékhoz költöztem, azóta hétfőn vagy szerdán iskola után anyáékhoz mentem, és első alkalommal még láttam, hogy a.p. is ott volt, illetve péntekenként anyáéknál aludtam(a.p. ilyenkor direkt hazament az anyjához) és másnap hazamentem apáékhoz. Ez az egész teljesen jól működött és jobban is éreztem magam apáéknál, viszont egy hónapot éltem apáéknál, május 18 körül visszaköltöztem anyáékhoz, mivel úgy éreztem, hogy apáéknál is kívülálló vagyok(annak ellenére, hogy apa biztosított róla, hogy örültek, hogy ott vagyok), illetve anyáéknál is úgy éreztem, hogy zavarok, de ott inkább nem veszek tudomást a.p.-ról. Illetve a.p. bocsánatot kért tőlem, és én meg a végén megöleltem őt, mert gondoltam, hogy oké zárjuk le. Ez a normál család dolog kb másfél hétig működött, aztán megint nem beszéltünk egymáshoz, minden visszatért a régibe. Júliusban anya, húgom és én voltunk csak otthon, anya bejelentette, hogy terhes(ekkor már tudtuk, mivel a.p. kitette FBra egy pár nappal vagy egy héttel azelőtt), én nem voltam hajlandó anyával beszélni, magyarul legalábbis, szval angolul kezdtem el magyarázni a bajom(amikor vmi szörnyen megérint, akkor átváltok így gondolkodásban is angolra-az angol csak tanult nyelvem-a háztartásban senki nem ért angolul, húgom tanul még angolul, de ő még nem kifejezetten volt olyan szinten, hogy teljesen megértse, amit mondtam) és csak a húgomhoz voltam hajlandó magyarul is beszélni. Apáékhoz is mentünk talán július közepén/végén és ott elmondtam ezeket, apáékkal teljesen egy véleményen voltunk. Egyébként van egy olyan érzésem, hogy a.p. apa ellen hangolja anyát, mert mindig amikor kérdezek anyától vmit a.p.-val kapcsolatban, akkor mindig arra jut anya, hogy apáékkal beszéltünk ilyenekről és, hogy apáékkal miért beszélek itthoni dolgokról és itthon miért nem beszélek ottaniakról(hülyeség, mert mindig be szoktam számolni arról, hogy mit csináltunk apáéknál illetve amikor apáéknál laktam, akkor is amikor hazajöttem akkor beszéltem arról, hogy mi történt ott). Anya megint összeveszett a párjával, megint szünetet tartottak, erre a.p. kicseréltette a mosógépünket. Előtte levő alkalommal június elején a.p. 100 szál rózsát hozott fel a házunkba, illetve azt mondogatta, hogy mennyire nem tud anya nélkül élni meg mennyire szereti. A nyár további részében a.p. alkohol elvonóra vagy pszichológushoz járt(elvileg, de hogy tényleg volt-e az egy jó kérdés), én pszichológushoz jártam, ott beszélgettem az itthoni dolgokról, ő is azon a véleményen volt, hogy nem vszínű, hogy a gyerek vállalása okos dolog(júliusban, amikor anya és a párja szüneten voltak, akkor volt arról szó, hogy anya elveteti, de a párja meg olyanokat mondogatott, hogy “jajj kitől lesz gyereke ha nem tőle” meg “ez nem fair” meg ilyenek - ez nem érzelmi zsarolás?). Én mióta visszaköltöztem anyáékhoz, azóta be vagyok zárkózva a szobámba, igyekszem a párját elkerülni, illetve az elején még próbálkoztam a köszönéssel, de sztem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor köszönt vissza, szval egy idő után abbahagytam. Anya elkezdett engem kérdőrevonni ezért, illetve mint később megtudtam, elvileg egy párszor a párjának is szólt emiatt. Lakást újítottunk 2019 második felében. Augusztus-Szeptemberben a konyhát, elvileg a.p. is segített festeni is, de annyira sokat azért nem hiszem, szval anya növekedő hassal mászkált létrára meg ilyenek. Utána következett húgom szobája és az enyém(november eleje és közepe). Egyikben sem segített egy picit sem. Húgom szobáját anya festette meg a 10-11 éves húgom segített neki, az enyémet meg anya és én. Húgom kapott egy új ágyat(anya állította össze, húgom és én segítettünk), és én egy új szekrényt(anya és én állítottuk össze, de anyai ági nagyink is segített benne az elején amennyire tudott. A.p. egyik alkalomnál sem volt itthon(vagy sörözőben, vagy az anyjánál vagy megeshet, hogy dolgozni is volt), vagy ha itthon is volt, akkor vagy cigizett vagy tv-t nézett vagy sörözgetett.
Most január 6-án ültem a szobámban és telefonoztam, amikor meghallottam, hogy “16 éves köcsög gyerek”. A szobámmal szomszédos konyhában ült(ajtó bezárva ott is, a szobámban is), és elkezdett érdekelni, hogy ez alkalommal mit tettem, hogy így nevez. Először csak hallgattam, de aztán kapcsoltam, hogy tök jó dolog lenne telefonra rögzíteni, hogy legyen bizonyíték, ha esetleg vmi lenne. Aztán egy idő múlva jött anya a konyhába, de meglátott engem, suttogta, hogy hagyjam, majd holnap megbeszéljük. Mikor anya bement a konyhába, a párja megkérdezte őt, hogy most hallgatózok-e, mert ha igen, akkor menjek ki, szívesen elmondja nekem is. Kimentem, hogy megtudjam, hogy mit csináltam, erre ugyanazokat a hülyeségeket mondogatta folyton, meg hogy az egész lépcsőház azt gondolja, hogy egy bunkó paraszt vagyok, meg hogy apám is egy hazug. Amikor meg akartam tudni, hogy ki mit gondol rólam a családban, akkor megkérdezte anyát, hogy legyenek-e őszinték velem, erre anya se tudta, hogy a párja miről beszélt. Mikor kértem, hogy mondja el vagy írja le, hogy ki mit gondol rólam, akkor hevesen tiltakozott ellene. Ez előtt mondta, hogy kérdezzem meg azokat a családtagokat nyugodtan, de konkrétumot nem mondott. Szval az egész vitában, amiben elvileg elmond nekem mindent, pont annyit mondott el, mint amennyit eddig is tudtam. A vita elején még azt mondta, hogy elköltözik és elveszi a gyereket anyàtól, a közepén már azt mondta, hogy elköltözik ezen a héten és neveljük fel a gyereket úgy ahogy tudjuk és felénk se néz többet, a végére pedig már engem kérdezett, hogy mondjam meg, hogy tudunk-e rendes családként élni és hagyom őket felnevelni a gyereket, vagy pedig elköltözik és vissza se néz. De még mindig itt lakik. Megkaptam, hogy tiszteletlen vagyok, mert nem köszönök és kerülöm őt, de amikor ő csinálja ugyanezt a nagybátyámékkal és anyai ági nagyimmal(akik szintén megmondták neki a véleményüket, de pl anyai ági nagyimat is elhordja minden őrültnek).
Mégegyszer köszönöm, ha elolvastad!
16/L
Anya részéről annyit tudok, hogy ha nézeteltérésünk van anyával, ugyan ritkán van ilyen, de az a párjával kapcsolatban. Ilyenkor anya mindig azt mondja, hogy ne kényszerítsem választásra, mert nehéz ez neki, mert anyukája és én a párjáról “panaszkodunk” neki, a párja pedig rólam/rólunk, és ezt így mind anya hallgatja végig meg kapja meg. Illetve még valamikor nyáron megkérdeztem anyát arról, hogy miért van vele, az volt a válasz, hogy mert én is és húgom(11 éves) is nemsokára majd már kirepülünk, és, hogy neki is kell valaki. Mondtam neki, hogy ez így olyan mintha úgy gondolná, hogy jobb férfit nem érdemelne vagy tudna találni.
Egyetemre alapból nem a városon belül terveztem menni, ezért tanulok, hogy minél jobbak legyenek a jegyeim és ezáltal minél több esélyem legyen jó egyetemre bekerülni.
Hali! Én most bukkantam a kérdésedre. Az egész kérdésedet végigolvastam és a válaszaidat is.
Csak gondoltam megkérdezem, hogy azóta, hogyan alakult a helyzet? Gondolom anyukád azóta megszült.. hogy bírod?
(Hasonló helyzetben voltam, 19/L)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!