Bemennétek látogatni?
Elég nagy gondban vagyunk. Haldoklik az egyik nagyon közeli hozzátartozóm . 6 hete minden áldott nap bent vagyunk a kórházban. Az utóbbi 1 hétben már borzasztó az állapota. Tegnap már nem ismert meg minket nem volt eszméleténél, nem is tudtuk tisztába rakni. Bekötöttek neki gyomor szondát stb...
Amint beértünk behívtak minket a nővérszobába, hogy adjuk meg az elérhetőségünket.
Férjem teljesen ki van, hogy így már semmi értelme, nem is bírja igazán látni. Egész éjjel nem aludtunk. Félek mikor csörren a telefon. Viszont ha nem hívnak, akkor be mennétek látogatni?
Semmi nem tudunk segíteni, már egy korty vizet se tudtunk tegnap megitatni vele. Azt se akarjuk, hogy azt higgyék már nem törődünk vele. De attól is félünk, hogy így marad meg bennünk az emléke.
nagymamám rákos volt és anyu végig fogta a kezét, mikor Pestre járt kezelésre mindenről gondoskodott, aztán azt mondták jobban van, hazamehetett, de bekerült megint a kórházba, valami közbejött, a nagynéném azt mondta, h jól van, nem gondoltunk arra, h meg fog halni, így anyu nem ment le hozzá (munka, család)......azóta bánja, szegény pánikbeteg is lett, én kislány voltam még, de akkor is láttam az erő feletti küzdelmét....MINDENT megtett és neki volt a végén bűntudata!
Nehéz helyzet, rossz lehet így látni, én talán bemennék hozzá (könnyű mondanom), csak magam miatt is....rövid időre, h talán még segíthetek valamit......kívánok minden jót!
Köszönöm a jókívánságot. Be kell vajam félek. Már napok óta.
Én is úgy érzem mindent megtettünk amit lehetett. Sajnos abba is biztos, vagyok, hogy amit tegnap láttam életem végéig "kísérteni" fog. Segíteni nem tudunk sajnos. Már a pelenkázást se mertem átvállalni, pedig hetek óta csináljuk.
A férjem pedig, szörnyen féltem. Beszélgettünk, és mintha tőlem várná a döntést, hogy menjünk vagy maradjunk. Az egyik szülőjéről van szó. Mondtam, hogy nem akarok dönteni helyette, neki kell tudni. Ha úgy dönt menjünk természetesen megyek én is. De azt is mondta, hogy nem tud tegnap óta másra gondolni, csak ahogy az orrszondán át folyott ki aza a fekete lé.
Én azt javaslom, hogy menjetek be. Iszonyatosan nagy fájdalom látni a hozzátartozótokat ilyen helyzetben, de már láttátok, ennél talán rosszabb már nem lesz. Amit eddig is láttatok, az emlékként így is úgy is bennetek lesz egy darabig, úgy gondolom talán nem oszt vagy szoroz az, amit ezután láttok.
A haldokló hozzátartozó viszont, ha nem is tud magáról, de érzi a jelenléteteket, kár lenne úgy elmennie, hogy nem is látott, érzékelt benneteket aznap.
Természetesen akármelyik döntést hozzátok meg, úgy döntötök jól, hiszen ti élitek át a helyzetet és biztos vagyok benne, hogy a legjobb döntés születik. Az emlékekkel bármilyen fájdalmas együtt kell élnünk.
Ezt írom úgy, hogy én még nem veszítettem el közeli hozzátartozómat és nem tudom, hogy az adott helyzetben hogyan döntenék,most úgy érzem mellette lenne a helyem.
talán ezekre az esetekre gondolnak az eutanázia támogatói, mikor az ember már nem önmaga.....szörnyű lehet....
Minden tiszteletem a tiéd, h így helytállsz!
Talán lesz még tiszta pillanat, amikor megismer titeket, én ebben próbálnék hinni, ez talán bevinne a kórházba! Erőt!!!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!