Mit tennél az alábbi körülmények között?

Nos akkor leírom: én a nagyobbik gyerek vagyok.

Annak ellenére amit velem csinált apám és anyám azon töröm a fejem,hogy tudnék anyámnak segíteni. Apámat nem akarom látni,korábban gyakran súlyosan bántalmazott.(Ő másik városban él,messze innen).

Úgy gondolom öcsémnek intézetben jobb lenne. Sajnos nem reménykedhetem,hogy anyám megváltozik.

én vigyáztam öcsémre hónapokig,azokon a heteken anyám délutános szakban dolgozott. Akkor még nem tiltották a fizetését,és úgy beszéltük meg,hogy akkor az utánam járó családi pótlékot ideadja. Mi is csak 90ezer forintból éltünk albérletben és nagy összegnek számít az a +15ezer.Én nem kaptam munkát,17 éves vagyok.(Múltkor a családitól függetlenül elvittem öcsémet strandolni,mert tudom,hogy nem viszik sehová,otthon ül.Ösztönzésként beígértem,hogy levisszük nagyszülőkhöz pár napra nyár végén plusz még egy strand ha átmegy a pótvizsgákon.Ő 12 éves.)Én egy éve jöttem el anyámtól.

Sok adóssága maradt,és elkezdték tiltani a fizetést,és egyszercsak úgy döntött,nem adja többet oda a családit.

Anyámék nem váltak el csak 2 éve különköltöztek.Azt nem látom se én se anyám jónak hogy öcsém találkozzon az apjával,mert beszámíthatatlan. De nem is keres minket.

Nagyszüleim(akik számomra nagyon sokat jelentenek) nagy katasztrófát éltek át nemrégiben. Majdnem összedőlt a házuk. Kérték anyámat,hogy menjen le,segítsen egy hétvégén takarítani,ő arra hivatkozott,hogy főz a pasijának(aki egy hónap után lelécelt).

Most erre a szitura ha kérhetem,írjatok véleményt.

szia!

nagyszülők jelen esetben nagyon meg vannak sértődve anyámra,és öcsémre. tavaly megrugdosta nagyapámat.Az egészségi állapotuk pedig csak romlik :(

én lány vagyok egyébként :) jó helyem van páromnál,az egyetlen gond ami nálunk van,hogy bűntudatom van mert én nem tudok egy forintot sem adni a kasszába(mostmár,köszönhetően anyámnak. volt egy közös munkánk is,de ő azt is bedobta,mert "ő nem bírja a strapát",de egyedül nekem sem ment. újsághordás.).

Páromat ugyan ez nem zavarja csak engem.

Ez már off volt :)

most azon töröm a fejem,hogy segíthetek főleg öcsémnek,de anyámnak is.

sokan tanácsolták,hogy vegyem magamhoz,de ez több okból sem lehetséges

nem voltunk és nem is vagyunk mintatestvérek. kiskorunkban öltük egymást,mai napig sokat veszekszünk.

anyagilag sem állunk úgy. egyszobás lakás,albérlet. párom 29 éves,két munkahelye van,ingadozó a bevétel,de 90 körül vagyunk mindig. Ő nem akar gyereket nevelni,és ezt teljességgel megértem. készen kapni egy 12 éves gyereket nem leányálom,főleg úgy,hogy nincs is rá pénzünk(még ha a majdani családit is számítjuk).

Nem erőszakolhatom ki,és nem is akarom őszintén szólva. Én sem vagyok gyerekkedvelő,soha nem is akartam/akarok gyereket. egy egy délutánt szivesen eltöltünk vele,de ezt nem lehet napi szinten csinálni.