Mi lenne a megoldás?
Ahhoz, hogy megértsétek, és tudjatok segíteni, el kell mesélnem röviden a kis családom történetét, illetve magamról pár szót, ezeért előre is elnézést kérek.
Szóval a szüleim kiskoromban eláltak, anyu skizofrén, apu meg nem tudom. Én 27 éves vagyok. Van egy párom, vele élek, dolgozom, évek óta.
A lényeg az, hogy anyu eléggé tönkretette a gyerekkorom, ami miatt semmi önbizalmam sincs, először mentális károkat okozott bennem, aztán fizikait is az, amilyen gyerekkorom volt. Voltam pszichológusnál, de nem igazán tudott segíteni azon kívül, hogy meghallgatott. A baj az, hogy minden emberi kapcsolatom rámegy arra, amilyen személyiségem kialakult a lelki trauma miatt. Én próbálok jó ember lenni, normális átlagos életet élni, de minden nap meg kell kűzdenem magammal, amit kívülről senki nem lát. Talán annyit látnak, hogy néha szomorú vagyok, vagy nem igazán vAan kedvem beszélgetni, de próbálom ezt is inkább elrejteni mások elől, és ott sírni inkább, ahol senki se lát.
Az is baj, hogy egy ideig működött is ez a dolog, de úgy érzem az utóbbi időben, hogy ez egyre nehezebb. Egyre nehezebb elrejteni, hogy egy érzelmi roncs vagyok. Teljesen bizonytalannak érzem, hogy mit kellene éreznem, vagy gondolnom a szüleimről, vagy magamról, vagy bárki másról.
Folyamatosan minden nap egy belső nyomást vagy szorongást érzek, sírógörcsök kíséretében, meg emlékekre gondolok közben, és ez tönkreteszi a mindennapjaimat. A párommal sem tudok erről beszélni, mert félek, hogy elege lesz.
A másik, hogy apukámról mindig azt hittem, hogy számíthatok rá, hogy legalább neki majd mindent elmondhatok, felnőtt nő vagyok, de nem érdekli, hogy van egy párom, hallani sem akar róla. Nem akaja elfogadni, hogy felnőttem. Ez is bennem van, hogy miatta szégyent kellene éreznem, hogy van valakim. Vidéken lakik, és még soha meg sem látogatott, egy lépést sem akar tenni, inkább küld pénzt, de nem érdekli, hogy valójában ki vagy mi vagyok. Ez is rosszul esik.
Én nem érzem, hogy ezt érdemelném a sorstól vagy apámtól, mert nem tettem semmit, csak egyszerűen "ez jár".
De azt hiszem, hogy nem fogom sokáig ezt az állapotot bírni. Nem tudom, hogy tudnék segíteni magamon, vagy mivel. Sajnos abban sem hiszek, hogy egy baráti beszélgetés vagy egy pszichológus segítene.
válasza:ÈN a depresszió jeleit látom rajtad. Pont ezért nem is hiszel, hogy egy barát vagy pszichologus segítene tudna.
De igazad is van. Pszichologus csak is akkor tud segíteni, ha eljutsz arra a szintre, hogy ténylegesen kiakarsz lépni ebböl amiben most benne vagy. Ehhez valószínü gyógyszereket is kell szedned, és folyamatos terápiára járni.
Pont olyan mint egy alkoholista, csak akkor képes valaki leszokni, ha ö is azt akarja.
válasza:Ebből egyedül nem lesz kiút, emiatt pszichológushoz kell járnod. Ha az egyik nem vált be, akkor ki kell próbálnod másikat. Az messze nem elég, ha téged meghallgat. Nekem az első 2 évem ezzel ment el, mert csak fostam a szót. Utána 1,5 évig volt, hogy meghallgattam, de jellemzően nem gondolkodtam el azon, amit mondott. Mostmár elgondolkodok. És ez a lényeg.
A jó pszichológus emlékszik arra, amit mondtál. Nem utasít, hanem összefoglalja az elmondottaidat, és választási lehetőségeket ajánl neked kérdések formájában.
Menj pszichoterápiára! El kell magadban mélyülnöd, fel kell nagadat dolgozni.
válasza:Nagyon jó tanácsokat kaptál az 1. és 3. válaszolótól. Szomorú a helyzeted, de idős emberként úgy látom, hogy van kiút, van megoldás. Első sorban verd ki a fejedből az ilyen és ehhez hasonló gondolatokat, amiket leírtál. Idézlek: "... azt hiszem, hogy nem fogom sokáig ezt az állapotot bírni." De igenis - írnod kell. Te, aki már ennyiszer felálltál, képes vagy még újból felállni. Egyedül aligha leszel képe. Vedd segítségül a pszichológust. Fontos, hogy légy vele őszinte, kitárulkozó. Eleinte ez nem meg, de a késői látogatások során akarj feloldódni előtte és akarj közlékenynek lenni. Mondj el olyanokat is, amiknek ne tulajdonítasz jelentőséget, de ez neki fontos kapaszkodó lehet. Fontos, hogy bizalommal közelíts feléje.
Anyukádra, amíg ilyen állapotban van (láttam már ilyen állapotú egyéneket, hogy csurgott a nyáluk és bambán néztek maguk elé...) nem számíthatsz, de apádra sem. Furcsa a magatartása, de nem az én dolgom elbírálni.
Viszont van egy szerető, segítőkész párod. Tudsz rá támaszkodni. Ne sok terhet rakj rá, de ami nagyon bánt. azt oszd meg vele. Úgy veszem észre sokat sírsz. Ezt okvetlenül említsd meg a szakembernek, esetleg említsd meg neki, hogy nem kellene-e pszichiátriai kivizsgálásra menned. NE IJEDJ MEG ETTŐL! Nem vagyok orvos, csak tapasztaltam sokat az életben.
Szóval - kezelted magad szakemberrel (pszichológussal).
Minden jót!
válasza:Nem vagy könnyű helyzetben, mert ilyen szülőket kaptál. Illetve a fő probléma anyukád, gondolom apud sem bírta, ebben mehetett tönkre ő is.
Szerintem első körben meg kellene bekelned azzal, hogy így alakult az életed (az eddigi életed!), nem vagy ezzel egyedül, sokaknak nehéz sors jut. Ne értsd félre, egyáltalán nem elbagatelizallni akarom, kemény út, amin végig kell menned, de tudnod kell, hogy vannak sorstársaid. Őket kellene megkeresned, szerintem az internet világában könnyebb, mint régen volt. Velük ki tudnád beszélni magadból a sok rosszat, amit cipelsz. Megoszthatnak veled, ők hogy csinálják. Biztosan vannak ilyen fórumok. Nekem apám alkoholista, alkoholista szülők gyerekeinek is van.
Másrészt magaddal kell törődnöd, amennyit csak tudsz. Olyan dolgokat csinálni, amit szeretsz, bármit, ami feltolt. Hallgass zenét, süss egy muffint, rajzolj, nézz sorozatot. Találd meg magad! Eddig a sok rossz elvonta a figyelmed a jó dolgokról, de vannak, léteznek, mindenki számára!
Picit légy önző! Nehéz ez beteg szülők gyerekeinek, de épp itt az ideje! Eleget éltél ennek árnyékában, nem véletlenül írtad ezt ki! Készen állsz a változásra! Csak keresd, kutasd, olvass, kutakodj a neten, és magadban, a környezetedben!
Olyan nincs, hogy nem állsz fel. Kicsit most kimerültél, de ha te olyan ember vagy, aki mindig feláll, most is fel fogsz! Erős vagy és ez a tulajdonság a tiéd, nem múlik el!
Értsd meg magad, most fáradt vagy, pihenj. Csináld, ami neked jó!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!