Gyűlölöm magam, mit kellene tennem?

Nagyjából 2 éve rejtett depresszióban "szenvedek", igaz, hogy szakember által ez nincsen kinyilvánítva, de én tisztában vagyok vele.

Kezdetben három testvérem volt, viszont két éve a fiatalabbik bátyám öngyilkosságot követett el, így végül hárman maradtunk. Ezt a dolgot azóta sem sikerült nemhogy feldolgoznom, de még felfognom sem, viszont ebből a külvilágnak nagyjából semmit sem mutatok. A családomnak támaszt kellett nyújtanom, főleg az édesanyámnak, és mivel mindenki a padlóra került, nem lehettem gyenge, valakinek erősnek kellett maradnia, persze ez igazából nem így volt, csak kifelé mutattam ezt mindenki számára.

Az öngyilkosságáért az egész családomat, köztük persze magamat is okolom, mivel eleve problémás volt, mi viszont ezt nem mindig vettük figyelembe, és elhanyagoltuk.. Rajtunk kívül nem volt senkije,és mi mégis cserben hagytuk, nem egyszer. Ez egy olyan fájdalom, amit leírni nem tudok,és csak az értheti, aki szintén érzett már ilyet.

A családom többi tagja valahogy képes volt elfogadni,de nekem nem megy. Éjszakánként gyakran a teraszon ülve várom,hogy hazajöjjön,pedig tudom,hogy ez lehetetlen.. Ott voltam az azonosításnál, illetve én találtam meg a búcsúlevelét, de egyszerűen nem vagyok képes felfogni.

Arról,hogy velem mi a helyzet senki sem tud.. A szüleimmel annyira nem is jó a viszony, illetve soha sincsenek itthon a munkájuk miatt, a testvéreim szintén dolgoznak,és megvan a maga életük.

Érettségi után kihagytam egy évet, mert nem sikerült a felvételim, de mint kiderült ennél rosszabban nem is dönthettem volna.

Egyik barátommal/ barátnőmmel sem tartom igazán a kapcsolatot, mivel akármennyire is keresem őket, nekik megvan az új társaságuk. Nagyon egyedül érzem magam, már nagyon kevés minden okoz örömet nekem.. Megpróbáltam "új életet kezdeni" , elkezdtem edzeni, illetve tanulni, hobbykat kipróbálni, de semmiben sem lelem örömömet.

Legszívesebben csak eltűnnék a Föld színéről úgy,hogy senki se emlékezzen rám, de ez sajnos nem kivitelezhető, Az öngyilkosság is sokszor megfordul a fejemben egy nap leforgása alatt, de tudom,hogy ezt nem tehetem meg a családommal,nem is akarok nekik rosszat, én csak nem akarok már tovább így élni, mert nekem ez így nem ér semmit.

Mihez kellene kezdnem?