Miért van olyan sok egykéző család?

"Most vagy felnevelnek egyet aki viszi valamire, vagy halomra ellenek egy csomó életképtelent"

Ez érdekes érv, mert szerintem pont hogy az az egyetlen lesz életképtelen, mert nem tanul meg kooperálni, nem tanul meg küzdeni, kiállni magáért, mert neki minden jár. Ha több testvére lenne megtanulná mindezeket.

Felelősségteljesen gondolkodnak, annyit vállalnak, amennyit fel tudnak nevelni, és nem a csok meg egyéb segélyekből akarnak megélni, mint sok más ingyenélő.

Vagy egy másik csoportja az egykézőknek, akiknek véletlen becsúszott, harmadik csoport pedig, akik utálják egymást és egy gyerekig tartott a nagy kapcsolatuk...

#13 "mert nem azt élték át gyerekkorukban, hogy mindenért meg kell harcolni,"

Akkor legalább megtanultál harcolni. Nekem jól jött hogy vannak testvéreim, sajnálom hogy ezt rosszul éled meg.

Na az egykék majd megint le fognak pontozni, már látom.

"Ez érdekes érv, mert szerintem pont hogy az az egyetlen lesz életképtelen, mert nem tanul meg kooperálni, nem tanul meg küzdeni, kiállni magáért, mert neki minden jár."

Ezeket nem csak otthon lehet megtanulni. Persze segít, ha van az embernek testvére, de nem elveszett ügy, akinek nincs. Csak jó szülők és jó óvoda/iskola kell hozzá.

Mas csaladokrol nemtudok nyilatkozni, csak magunkrol :)

Egy garzont berelunk jelenleg, probalunk sajat lakasra gyujtogetni (tobb-kevesebb sikerrel...) Viszont 31 eves vagyok, elso babaval varandos, nagyon sokat mar nem varhattam, ha csaladot akarok. A teso majd akkor fog jonni, ha meglesz a nagyobb sajat lakas.

A lakhatási, anyagi feltételeink egy gyerek vállalásához ideálisak, arról nem is beszélve, hogy így ideálisan tudjuk beosztani az erőnket is.

Van egy szép nagy szobája, olyan, amiről mi csak álmodhattunk gyerekként. A testvéreimmel hárman egy szobában nőttünk fel, tudom milyen az. Nem volt ideális. Nincs testvérféltékenység vagy probléma, hogy az egyik favoritnak érzi magát, a másik pedig mellőzöttnek.

Ha elmegyünk hárman valahová, két szülő sokkal könnyebben figyel egy gyerekre, mint többre. Ha csak az egyikünk ér rá, ez még jobban felértékelődik. Minden sokkal nyugodtabb, ha nem kell többfelé futkosni.

Ezen kívül nem kell tárolni a köbméternyi játékokat, különféle méretű ruhákat, tanszereket. Az ünnepnapok is nyugodtabbak.

Aggódni sem kell annyit egy gyereknél. Ha sok gyereked van, akkor az egyiket az oviból kell hozni (vagy magaddal vinni ha még kicsi), aztán el a másikért a suliba, a harmadikat meg el kell vinni fociedzésre. Sokszor ezt egyedül kell megoldani, mert a házastárs este 7-ig munkában van. Mire végez az ember, már hulla és ezt megsínylik a gyerekek is.

Forrás: tesóéknak 3 gyerekük van és azt kérték ajándékba a házassági évfordulójukon, hogy 2 órát eltölthessenek kettesben. Egy gyerekhez messze könnyebb felügyeletet találni, mint többhöz.

Ahogy sokaknál, pl anyámnál is észrevettem, az újabb és újabb gyerekekre már nem marad annyi energia és el vannak hanyagolva. Az elsőre még figyelnek, a középsőnél csökken a lelkesedés, a harmadikra meg konkrétan rá van hagyva minden, csak ne legyen útban. Őt majd a TV(tablet) neveli.