Mi legyen? Mit csináljak?

Tárgyilagosan magyarázd el neki, hogy nem akarod az anyukáját helyettesíteni. Kérd meg többször, hogy beszéljen róla, hogy te is megismerhesd. Soha ne hasonlítsd magad, vagy a tetteidet hozzá, se jó se rossz értelemben. A lényeg, hogy tudatosuljon benne, hogy ti két különböző személy, és kapcsolat vagytok/voltatok az életében. Ne "hódolj be" neki, ne legyen mindig igaza, ne az ő kénye-kedve szerint alakuljon minden, mert csak megerősíti benne a gondolatot, miszerint te kárpótolni akarod őt, amiért elvetted az apukáját.

Ami pedig még fontos: higgadtan és határozottan szögezd le, hogy elvársz bizonyos dolgokat tőle, például azt, hogy ilyen hangon nem beszélhet veled még akkor sem, ha ideges. Ha nem is szülő-gyerek, de egy normális felnőtt-gyerek kapcsolatot ki kell alakítanotok, ha együtt akartok élni.

szerintem egyáltalán ne várd el, hogy anyukájának tekintsen, ahogy írod - mert sajnos soha nem leszel az, de később, ha idősebb lesz akkor meg pláne lehet nagyon jó viszonyotok.

testvérré fogadni valakit teljesen már, testvérei korlátlanul lehetnek az embernek, sokan szoros barátságban is testvérként tekintenek egymásra...azzal hogy valakit a testvérének fogad az ember, nem túrja ki a másik testvért a helyéről, de apa, anya csak egy van.

Minden tini kap dührohamot néha. És nem hinném hogy jogod van egy ekkora gyereket nevelni amikor jóformán közöd sincs hozzá. Nem ő kérte hogy legyél az apja barátnője.

Neveld a saját gyereked.