Szerintetek mennyire igaz az a mondás, miszerint: "Két nő barátsága: Készülődés a háborúra. "?

Hát, én a Spice Girls korszakban nőttem fel, és az a gonosz média azt sugallta, hogy a barátság örökké tart.

Szerintem az egész személyiségfüggő. Egy gonosz nő egy férfival is lehet háborúban.

És szerintem ez tipikusan az olyan női barátságokra értendő, mint pl. a munkahelyi. A nem igazi, hátad mögött kibeszél, csak látszat. De ez nem barátság.

"God help the mister that comes between me and my sisters."

(Isten óvja azt a férfit, aki közém és a nővéreim közé áll.)

nekem van 4 igen jó barátnőm. egymásért sokmindent megtennék . barátok vagyunk 5 éve, középsuli óta. ugyan más egyetemekre mentünk, de nem szakadt meg a kapcsolat. épp eléggé vagyunk egyformák és különbözőek, hogy ne legyen miért háborúznunk. persze igaz, hogy legjobb barátnőknőkből lesznek a legnagyobb ellenségek, magam is voltam részese ennek, de valahogy velük négyükkel ez már szeretet is, tisztelet is.

szóval részben igaz, részben nem.

Én nem ismerem ezt a mondást. De szerintem ez nem igaz. Bár azt mondják, a férfi barátságot és a női barátságot nem lehet egy kalap alá venni, de azért vannak nagyon erős barátságok nők között is. A nőkkel általában az a gond, hogy ha az egyiknek lesz egy (komolyabb) kapcsolata, akkor hajlamos elhanyagolni a barátait, csak a pasival foglalkozni, stb. Ezt sokszor látom is ezen az oldalon, általában nők szokták írni, hogy a párjukra pikkelnek azért, mert elmegy a haverjaival sörözni, miközben ők csak a parterükkel járnak bárhova. Tehát a férfiaknak az esetek többségében a házasságuk idején is van igényük arra, hogy az asszony nélkül baráti társaságba járjanak, de sokkal kevesebb az olyan nő, aki ugyan ezt igényelné. Pedig szerintem egy barátság nem maradhat fent úgy sokáig, ha csak a párunkal együtt járkálunk mindenhova. Előbb utóbb meggyengül a kötelék.

De azért persze sok kivétel is van. Én a legjobb barátnőmet kb. 5 éve ismertem meg. Ő az a típus, aki szinte sosincs pasi nélkül, ráadásul mindig elég komoly kapcsolatai vannak. De mindig szakítunk arra időt, hogy olykor csak ketten, csajosan menjünk valahova szórakozni, meg napi szinten igen hosszasan beszélgetünk telefonon, vagy msn-en. Nem véletlenül ő lett a kisfiam keresztanyja :) Mert ő az az ember, akire bármikor számíthatok. És ez kölcsönös. Mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy a férfiak cserélődhetnek, de mi akkor is ott vagyunk egymásnak :D Azt hiszem, ő az, aki engem a világon a legjobban ismer.

De sajnos a környezetemben amúgy tényleg azt tapasztalom, hogy akik valaha nagyon jó barátnőim voltak, azok egy idő után eltűnnek, amikor komolyabb kapcsolatuk lett. Van egy lány, akivel szintén nagyon jó barátságban voltunk sok sok éven át, aztán lett egy pasija, akivel elég komolyan tervezik a közös jövőt. Jó ideje alig találkozunk. Sokszor hívtam, jöjjön át, vagy menjünk be a városba sétálni, csináljunk valami közös programot, és az esetek 99%-ában az volt a válasz, hogy nem, mert a barátjának nincs kedve. De hát én nem is a srácot hívtam, hanem csak ŐT! Na mindegy, ez van, ebbe bele kell törődni. Amúgy meg ezt a hibát egyszer én is elkövettem, aztán három év után nagyot koppantam, amikor szakítottunk, és ott álltam egy szál barát nélkül egyes egyedül.

Így belegondolva a nők barátsága szerintem ritkán torkollik háborúskodásba (azok nem igazi barátságok, hanem csak alkalmi szövetségek inkább), általában azzal érnek véget, hogy az egyikük elkezdi hanyagolni a baráti körét.