Hogy álljak ki magamért?

Kezdem, úgy érezni hogy a család tagjaim hülyének néznek. Miközben mindegyik sokszor számomra csinál abnormális dolgokat. Pl: az egyik sokszor a zsebkendőt nem a szemétbe dobja, hanem az udvar közepére (amit én szedek össze vagy a kutya szájából kapom ki, ha szerencsém van) a macskát nem a tálba etetti, hanem vagy a földön vagy a kinti asztalon(gondolhatjatok milyen, ha nem veszem észre 2 napig) a masik meg nem mond senkinek semmit mert állítólag nem akar megbantani senkit, de itthon velem meg úgy beszél mint a kutyával és ha én meg nem hagyom, még neki áll feljebb. A harmadik meg be nyögi tegnap,hogy mivel elszeretném adni az autómat (igen tervezem, de az árából majd újat szeretnék venni) adjam nekik,kB negyed annyi pénzért mint amennyit ér.. havi x összegért amit 2 évig fizetnenek(nem drága autóról van szó) mert ők nem bírnak venni úgysem amíg albérletben laknak. Én meg válaszul annyit mondtam, hogy sajnos nekem egészben kéne, mert úgy tudok új autót venni, erre a valasz: neked úgysem kell, mert van a párodnak is, nekunk meg sokkal könnyebb lenne ha lenne autónk.

A negyediktől meg elvittek egy kutyát a sintere,mert kint csavargót állandóan, de vissza szerezte, erre tegnap megyunk hozzá halottak napja miatt és mit láttok a kutya ugyan úgy kint csavarog. Én nem tudom én kezdem úgy érezni, hogy csúnya ilyet mondani de hülyék vesznek körül és egyszerűen engem néznek annak. Vagy tévedek? Ezek normális dolgok?

Ti mit tennétek a helyemben?