Hogyan kezelitek a családi környezetből, neveltetésetekből adódó eltéréseket?

Első hozzászóló, nálunk ugyaez a helyzet.

Bár én nem szeretem ezeket az összejöveteleket, mert mi sosem csináltunk belőle nagy kunsztot, így kicsit idegen tőlem, és mindig várom hogy hazamenjenek anyósomék és a sógórnőim. A saját szüli-és névnapomra nem is csinálunk semmit csak a férjemmel ketten, mégis mindig bejelentkeznek, oké, jönnek, de nem készülök, és mindig másnapra beszélem meg velük amikor jelentkeznek. Ez ugyan nem tetszik nekik, de ha ők lázadnak, nekem is ugyanolyan jogom lenne lázadozni mert ők éppen ünneplősek, mégsem teszem, mert nem érdekel az egész. Összességében azért fárasztó, mert amióta férjhez mentem, azóta anyóshoz és párom kresztmamájához mennünk kell 1-1 napot, így nem nevezném a szeretet ünnepének, mert nekem ez feladat, kötelező dolog. Persze ez így csúnyán hangzik amit leírok, de a viszonyom a családdal jónak mondható ettől függetlenül.

Nálunk totál ugyanez van!

Megoldás: kompromisszum

Nekünk eddig másképp nem sikerült elkerülni a súrlódásokat...

Komment előtti vok. Hát a pároméknál is emnt a nagy összejárás. Aztán nekem ez nem tetszett mindig, meg szerettem volna néha a saját családomhoz is menni.Szóval megbeszéltük, h nem megyünk minden családi összeröffenésre amire ő menne , ha egyedül lenne, de ha előre megbeszéljük, akkor be lehet iktatni 1-et-1-et. Szal én a 0ról, mozdultam 1re, ő meg a 2ből engedett 1et:)

Így is sokat utazunk, de már nem annyit mint régen, illetve van úgy h pl az én családomhoz megyünk vmi alkalomra az övé helyett.

Összegezve: kicsit én is próbáltam nyitni, és ő is kicsit kevésbé "nagycsaládcentrikus lenni"

nemtom lehet-e válasz a te problémádra is..

:)