Jogosan neheztelek a barátomra?

AZ UTOLSÓ BEKEZDÉS A LÉNYEG.

Van egy barátom, akivel gyermekkorunk óta nagyon jóba vagyok. Régen teljesen tökéletes volt minden. Játszogattunk, beszélgettünk, együtt rosszalkodtunk.

Mostanában viszont úgy érzem, hogy nem számíthatok rá. Mindig csak hisztizik, egy lépéssel sem tesz meg a kedvemért többet, de eközben ő a legjobb barátnak tart engem és önmagát is.

Amikor elmegyünk baráti társaságba, akkor ő mindig keres valami pasit, akivel lelépnek és beszélgetnek, aztán engem meg elküld, ha odamegyek (hozzáteszem, hogy buli előtt mindig megkérem, hogy "de most ne hagyj el").

A múltkor meg azt csinálta, hogy kimentünk együtt éjszakai fürdőzésre. Én át szerettem volna menni a mély vízbe, ő pedig a gyerekmedencében akart "pancsolgatni". Így hát ketté váltunk, de én leültem a meleg vizes medence szélére, amíg megittam egy kólát (ő lazán elsétált). Később jött volna vissza, hogy megnézzen, de nem talált ott. Erre rögtön szaladt a szüleimhez (és nagyon jól tudta, hogy az apukám nagyon durva ember), hogy nem vagyok ott ahol hagyott (nem nézett meg a mély víznél, ahol voltam.. oda már csak a szüleimmel jött el). Nem láttam rajta semmi ijedtséget egészen addig, amíg az apám meg nem fogta a nyakam és úgy lökött be a vízbe. Most úgy tesz, mintha ő jól végezte volna a dolgát és ő lenne a legjobb barátnő a földön, aki így félti a barátnőjét. Nem érti miért nem akarok vele beszélni.

Szerintetek mit kéne tennem? Bocsássak meg? (Nincs más "nagyon jó" barátom rajta kívül)