Egy szülő (itt anya) szempontjából mivel másabb egy lánygyerek gyereke mint a fiúgyerek gyereke?
válasza:Unokára gondolsz?
Ha normális nagymamáról beszélünk, akkor semmivel.
Vagy nem értem a kérdésed.
válasza:A férjem húgáéknál a harmadik gyerek jön, nálunk hosszú évek küzdelme után az első.
Anyósom nem hajlandó tudomást venni a piciről, annyit mondott nekem szó szerint, hogy "majd akkor foglalkozik a dologgal, ha megmarad."
Nagyon nem tudom hová tenni a dolgot es nagyon rosszul esik. Egyszer nem kérdezte meg, hogy vagyok, bár közel 4 év v után volt képes azt is megkérdezni, hogy miért járok orvoshoz.
Semmiféle féltékenység vagy utálat nincs bennem a sógornőmék és a gyerekei iránt, sőt, imádjuk egymást a gyerekekkel is.
válasza:A kedvenc gyerekének a gyereke többet jelent, ez sajnos tapasztalat. Szüleimnél a fiú volt a kedvenc, a lány meg nem annyira. Ennek megfelelően az unokák is...
Nagyanyámnaka lánya unokái sokkal többet kaptak, mint mi, a fia unokái. Törődésből és anyagilag is.
Vannakilyen családok sajnos.
Viszont amit írtál, hogy majd foglalkozik vele ha megmarad, ez lehet nála babona is. Hogy nem akarja beleélni magát, mert ha ennyit kínlódtatok, hogy összejöjjön, nem akar csalódást, hea esetleg mégis baj lenne.
Persze ne legyen!
válasza:Van aki különbséget tesz, és van aki nem.
Általában a lány felőli unokákat látom ilyenkor kedvezményezettnek.
Néha az az oka, hogy a saját lánnyal fél szavakból is megérti az anya magát, a menyét meg készen kapja.
saját példa:
Sógornőm nagyon pánikolós volt fiatalon, minden semmiséget felnagyított, veszélyesnek látott.
Engem úgy neveltek a szüleim, hogy a bajainkkal lehetőleg nem terhelünk senkit, egymást sem.
Gondolhatod, amikor felettem az ég zengett, és óvatosan megemlítettem anyósomnak, simán elbagatellizálta az egészet, mert feltételezte, hogy én is drámázok.
Ha nincs benne szándékos rosszindulat (nekem az a tippem, ő is fél és talán babonából, miből nem akarja elkiabálni a dolgot) akkor az idő az ilyesmit megoldja. Persze mindkét részről kell a jószándék, és bizalom. Meg dolgozni is kell rajta, kommunikálni minél többet, magunkról, hogy a másik megismerjen.
válasza:Itt az a baj, hogy ő nagyon nem is hallgatta, hallotta meg a problémánkat.
Mikor 2 éve elvesztettünk egy pici magzatot (nagyon korai volt) , minősíthetetlen volt, amit akkor mondott.
Most itt van, fejlődik, mi is óvatosak vagyunk minden téren, de azért egy kis örömet szerettem volna látni, főleg, hogy a férjem a kedvenc gyereke.
Az en szüleim végig támogattak, ha úgy volt, anyu velünk sírt, nyugtatott, apu szintén (bár ő nem a szavak embere), de itt sajnos nagyon nem ezt látom.
Tisztelem, szeretem az anyósomat, ugy gondolom, bizonyítottam már, hogy imádom a fiát, szépen élünk, megvan mindenünk, tényleg csak a pici baba hiányzott az életünkből.
A babonát én nem gondolom indoknak, abszolút nem babonás, sőt... A sógornőm pár hetes terhes volt a középsővel, már telekürtölte a világot, a picivel meg aztán meg főleg.
Úgy érzem, hogy itt ez a megkülönböztetés később is probléma lesz.
válasza:#9
Abszolút ne agyalj most ezen, mert nem tesz jót!
Az én anyám totál kiborult a terhességem hallatán (házasságban éltem!) és közölte, hogy:
" A ti dolgotok, csak aztán ne az én kontómra szüljél!"
Nos, nálunk ez volt a fogadtatás.
Utána amikor meglett a gyerek annyira imádta, hogy csodálkoztam is rajta, hogy ilyen mély érzésekre képes, mert nekünk ezt nem csillogtatta gyerekként.
A mindene volt a fiam, simán az életét adta volna érte.
Majd ha meglesz a baba - amihez jó egészséget és sok boldogságot kívánok! - akkor majd elmeséled nekünk, hogy hogy is van, de addig zárd ki a negatív dolgokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!