Apakomplexusom lenne? Vagy csak tini vagyok? 17/l

Utolsó : a szüleim nem támogatták, de nem is titoltták, tudták, hogy azzal nem érnek el semmit, max annyit, hogy titokban csinálom. Biztos, hogy őket is szét vetette az ideg, de úgy voltak vele hogy bíznak bennem, és reménykednek benne, hogy neveltek annyira jól, hogy hülyeséget nem csinálok, és a felnőtté válásom része, hogy ezt is kipróbáljam.

Én halál szerelmes voltam beléjük, a pasik viszont kis játszadozásnak fogták fel, amit akkor ugye baromi nagy csalódás volt nekem, de mára már gondolkodom eléggé éretten ahhoz, hogy tudjam, ilyen az élet rendje, és nekem is egy jó tapasztalat volt, ez a kis játszadozás.

Lányom van, még csak 2 éves, de hasonlóan fogok cselekedni, ahogy anyámék cselekedtek. Baromira ideges leszek, nagyon fogom félteni, de hagyom hogy beleessen abba a hibába amibe énis, mert az ember mindig a saját kárán tanul nem másokén. És persze biztosítom arról, hogy ha bármi van, itt vagyok neki és meghallgatom, segítek, és nem fogok ítélkezni, és megmondani, hogy "Na látod én megmondtam, hogy nem kellett volna"

17 éves tinédzsernél még nem mondjuk azt, hogy ilyen vagy olyan komplexusa lenne, még ha van is, mert a személysiége folytonos változásban van. Egyébként az osztálytársad jól látja a problémát és igaza van.

Az biztos, hogy nagyon súlyosan hiányolod az édesapádat - és ez elsősorban nem a fizikai jelenlétet foglalja magában, sőt! -, hanem az érzelmi támaszt, az APA jelenlétét a családban. Ez lehet az ő hibája is, de a kedves mamádé méginkább.

Ha egy gyerek nem tudja szeretni az apját, az nem a gyerek hibája (van egy elenyésző kivétel, de ők nagyon gázosak) hanem az apjáé ÉS az anyjáé. A kedves mamád - mint oly sok birtokló magyar anya - valószínűleg nagyon erősen kisajátít téged és ebben az is benne van, ahogyan érzelmileg elmarja és távol tartja tőled az édesapádat.

Meg tudod magadnak fogalmazni azt, hogy mi az, amit nem szeretsz az édesapádban? Mi az, ami hiányzik most régóta vagy hiányzott valaha? (Magadnak. Nem nekem vagy másnak kell válaszolni.)

Aki nem szereti az apját, az nem szereti a férjét - és viszont: aki nem szereti az anyját, nem szereti a feleségét. (A 40-es sem fogod nőként szeretni, csak egy kislányként, aki a valahai apukája után sóvárog és összekeveri a sze_xet a szerelemmel meg a szeretettel). Aki teli van megoldatlan apaproblémákkal, az nem jól vagy sehogy sem teljesít a munkahelyén, sem előtte már az iskolában.

Azt tanácsolom neked, hogy a kedves mamától kezdj el érzelmileg eltávolodni, és a papáddal megbékélni. Ha ez egyedül nem megy, keress megy korosztályodat gyógyító szakembert (pszichológus vagy pszichiáter), mert MOST még olyan korban vagy, amikor nagyon jól lehet kezelni azokat a problémákat, amik később, amikor már rigidebb lesz a személyiséged, megkeserítik vagy lehetetelenné teszi az életedet.

Ne keress 40-es pasikat, mert nem hozzád valóak. Társat keress a korosztályodban - majd - ne apuka-pótlót. A 40-es pasik a 17 éves lányokat csak használják: általuk akarnak visszafiatalodni.