Ilyen esetben mi (ki) a fontossági sorrend egy elvált embernél?

Szerintem azért akadt meg egy pillanatra, mert nem értette, hogy a bùbánatba jön a munkatársi sztorihoz az, hogy te ugyan hol állsz a ranglètrán. Ilyen éles váltásoknál én is csak kamillázok egy pillanatra, főleg, mert ezzel szépen kizökkentenek az eredeti gondolatból.

Egyébként pedig egyértelműen a gyerekek az elsők minden szülőnek. Ez nem zárja ki, hogy szeresse a párját, hogy fontos legyen, de a kettő össze sem hasonlítható. Más szeretet, más kötődés. Nem is értem, miért kell rangsort állítani, hiszen szinte lehetetlen is.

Szerintem nem életszerű egy "kőbe vésett" "fontossági sorrend". Mindig az a fontosabb, aki a legnagyobb "bajban" van, vagy akinek épp a legsürgősebb segítségre van szüksége.

Szerintem nem jó, ha van, akit mindig piedesztálra emelnek, míg a másik mindig "másodrendű". Az ember ne "rangsorolja" a szeretteit, hiszen mindenkihez fűzött viszonya más. Nem hiszem, hogy össze lehet hasonlítani, hogy a gyerekem fontosabb, az anyám, a férjem vagy épp a kutya:) - hú, de le leszek pontozva érte:D Szóval persze, nem szó szerint értem, de az a lényeg, hogy igen, van az a helyzet, amikor mindenki akár a kutya érdekelit helyezi előtérbe, ha épp olyan a helyzet.

Szerintem az a normális, ha valakinek mindenki fontos, aki a szerette. Gyerekek, új feleség, szülők. Hiszen mindenki a családja.

Természetesen a kisgyerekek azok, akik legtöbb időt, törődést igényelnek. Idős korban pedig a szülők is gondoskodásra szorulnak. De ettől nem őket szereti jobban. Csak adott élethelyzetben jobban másra vannak szorulva.

Szerintem nagyon fura, hogy ilyenen gondolkodsz. Egyébként is tök hülye helyzet. Én sem értem, hogy egy munkahelyi sztoriból hogyan jutottál el ide :D

Ahány ember, kapcsolat, és család, annyi szitu. De többségében a gyerekhez szoktak ragaszkodni.

Szóval elvált és gyerekes személlyel jobb nem kezdeni...

Legdurvább, amikor olyan szinten első helyen áll a gyerek az illetőnek, hogy konkrétan azért keres párt (pótszülőt), hogy az is az ő gyerekeit pénzelje... Sajnos vannak ilyenek. Érzelmek meg sehol, vagy csak megjátszottak...

Még ami durva, hogy akinek gyereke van, sokszor direkt gyerektelen párt keres magának, nehogy a másik gyerekeire is kelljen időt/pénzt/szeretetet fordítania... Pedig ha valaki nem volt képes együttmaradni a gyerekei másik szülőjével, akkor ha már új párt keres, az a legelfogadhatóbb, ha magához hasonszőrű elvált gyerekest keres....

Kisgyerektől eltekintve mindig a társ az első és a gyerek a második. Nem a gyerekedért élsz, hanem felnevelsz egy következő generációt.

Ha csak a gyerekedért élsz, akkor nem tudod elengedni, amikor felnő, üres lesz az életed nélküle, ami azt is jelenti, hogy mivel nem akarod, hogy üres legyen, nem fogod elengedni. És máris tönkretszel egy új életet. Nem beszélve a társadról, aki úgy érzi magát melletted, mint aki ott sinvcs, vagy csak a pénze kell. Ha rá vagy tekeredve a gyerekedre ("lásd: csak a gyermekemért élek"-típus), akkor a társad hamar kiszorul mindenünnen. Lesz belőle Munka Hőse vagy alkoholista vagy egyéb nyomorult. A gyerek pedig el nem éri soha érzelmileg a másik szülőt. Ő is nyomorult lesz és boldogtalan - ezt adja tovább?

Ha nincs jó társad, akkor nagyon nehéz jól felnevelni egy gyereket és magad is boldogtalan leszel, nem beszélve a gyerekről.