Hiányzik a családi légkör, ez fog változni?

10-es vagyok: itt nem csak arról van szó, hogy a kérdező szereti a családját, én is szeretem, hanem hogy

- "el vagyok veszve"

- "mikor haza kell mennem az üres albérletbe, nagyon kivagyok"

Ez az, ami jó lenne, ha változna, mert nem, ez így nem OK.

"nem akarom feladni az egyetemet" - azaz már azért ez is megfordult a fejében, különben miért írná le??? És ezzel persze csak árt magának. Meg kell, hogy találja a nyugalmát akkor is, ha egyedül van. Nem lesz MINDIG mellette a családja, nem lehet MINDIG valaki másra támaszkodni (érzelmileg sem). Ha ez nem változik, akkor a kérdező bizony kiszolgáltatott lesz.

A nagycsaládosok ebből a szempontból sokszor hátrányból indulnak, mert igen, eddig mindig "ott volt valaki". Nekem is volt nagy családban felnőtt évfolyamtársam, aki mesélte nekem, hogy felnőttként is a frász törte ki, ha egyedül kell aludnia a lakásban. De aztán persze, megbirkózott vele.

"Járj egy egyedül is: sétálni, nézelődni, akár moziba is stb."

Így van! Hányan mit meg nem tennének érte, hogy megismerhessék Budapestet, hogy kihasználhassák azt a sok-sok lehetőséget, ami itt van! Ingyenes programokból is van annyi, hogy csak győzzed! :)

Én 18 évesen költöztem egy kicsi apartmanba. Van egy lakótársam, külön szobánk van közös előszobával. Eleinte jól éreztem magam, végre volt saját szobám, egyedül lehettem. A szüleim pici lakásában a húgommal közös szobánk volt és soha nem lehetett elvonulni hogy egyedül legyen az ember. Azóta eltelt 1,5 év. Lett párom aki messze lakik tőlem és borzalmasan vagyok. Nekem is hiányzik az otthon melegsége, a társaság, nem direkt a családom. Szerintem ez idővel csak roszabb lesz. Van még 1,5 évem hátra, kicsit több is, de néha úgy érzem nem bírom. Nem állok készen a teljes leválásra. Majd lesz valahogy.

19L