Mi erről a véleményetek?
Katona vagyok már 7 éve és van egy 5 éves lányunk. Mostanában összekaptam anyámmal és hozzám vágta hogy rossz apa vagyok mert a gyerek apa nélkül fog felnőni meg hogy nekem sokkal fontosabb a munka (értük teszem), meg még azt is mondta hogy nem fogja tudni hogy ki az apja. De szerintem ez hülyeség...ha már nem is lennék akkor is emlékezne rám nem? Van egy társam aki bele van betegedve hogy ő milyen rossz apa mert nem tud a gyerekeivel lenni (2 van neki). Akkor a katonák nem is jó apák? De azért még lehetnek? Azóta folyamatosan ez van eszembe. Apám is katona volt és szerintem ő nagyon jó apa volt. A szabadidőm nagy részét velük töltöm.
Szerintetek igaza van anyámnak? Hagyjam abba az egészet és keressek más munkát...?
29/F
válasza:Aranyos vagy :)
Hát emlékezne rád az biztos. És szerintem a katonák is lehetnek jó apák. Csak emlékezetessé kell tenni az együtt töltött időket.
válasza:nehéz kérdés. mennyi időt töltesz együtt a családoddal?
1 hónapból mennyi időt?
válasza: válasza:így nem lehet normális családi életet élni!
költözz haza, keress egy nked megfelelő munkát!
sok sikert, fel a fejjel:-D
válasza:nem vagy rossz apa egyáltalán. az én Apukám 4 évig kimarad az életmból külföldön dolgozott két évig úgy hogy ne is toudott hazajönni utána is csak félévente vagy kicsitt később és csakis miattunk tette :)
mindig is tisztelni fogom hogy ezt tette :)
11 voltam amikor elköltözött és most 15 vagyok szal még minig kint van de tisztelem ezért mertmáskülönben nagyon rossz anyagiak között kéne élnünk
egyáltalán nem vagy rossz apa anyukád nem tudja mit beszél már bocsi :)
2 hét pedig nem olyan hosszú persze lesznek nehéz időszakok a lányodnak is gondolom de ha angyobb lesz biztosan megérti :)
15/L
válasza:azt elfelejtettem írni hogy régebben amikor egész kicsi 3-9éves korban csőépítéssel foglalkozott Apkám és akkor volt hogy egy hónapra ment el külföldre(az én Apukám már csak ilyen utazós xD) mégsem érzem azt hogy rossz apa :)
előbbi 15/L
válasza: válasza:elmondom a mi helyzetünket, nagyon hasonló (bár apám itthon van, de nagyon keveset van "itthon",és kevés időt tölt velünk. persze ő is miattunk csinálja,hiszen dolgozik): apu még többet dolgozott,mikor kicsik voltunk,és az anyósa mondta neki, hogy nekünk apára van szükségünk,nem pénzre (persze nem arról beszélt,hogy éheztessenek minket, hanem a luxusról). apu nem fogadta meg a tanácsát. (persze ettől nem rossz apa, mert imád minket,soha nem emelt ránk kezet, nem iszik,nem nőzik...)mi lett az eredmény? most hogy nagyobbak vagyunk (van egy bátyám), próbálna az életünk része lenni, de mivel kiskorunkban nem alakult ki a feltétlen bizalom (ami anyuval kialakult), ezért már nem fog neki sikerülni, kicsit eltávolodott a családtól, néha olyan,mintha kívülálló lenne. persze most már érzi ő azt,hogy nem így kellett volna lennie, de már nem lehet visszacsinálni. felnőttek lettünk, és -gondolom- tudja,hogy mindig számíthat majd ránk, ahogyan mi is rá, de soha nem lesz olyan a kapcsolatunk, amilyen egy együtt töltött gyerekkor után lehetett volna.
ez csak a mi történetünk, gondold át,hogy TE mit szeretnél, de azt hiszem,hosszú távon lehet,hogy jobb lenne,ha több időt tölthetnél a családoddal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!