Miért ilyen a családom? Bővebben alul.

22 éves főiskolás lány vagyok. Testvérem nincs, apukámmal és anyukámmal élek együtt. Eléggé magamba forduló lettem, szüleimmel gyakorlatilag az elmúlt 22 év alatt semmi emlékem nem született, max 10-11 éves koromban 1-1 szebb emlék.... 45 évesek mindketten, szóval még fiatalok, egyik sem iszik, anyukám szellemi munkát végez, míg apukám fizikait,de megterhelőnek nem mondható. A problémám az, hogy egyszerűen nem tudok kommunikálni a családommal, sose voltunk sehol kikapcsolódni, lehetetlen velük bármit is kezdeni, néha úgy elmennék velük sétálni, elnyalni egy fagyit, vagy leülni beszélgetni kicsit. Anyukámmal ez néha megszokott történni, de apával nem, ha kérdek tőle valamit, többnyire egy "nem tudom" a válasz, ha mesélek neki kicsit az életemről, akkor le tud egy "aha"-val. Nem tud rólam semmit, nem tudja ki tetszik, mi a célom az életbe, hány gyereket szeretnék, egyáltalán azt sem kérdi meg soha, hogy hogy érzem magam, hogy telt a napom stb. Anyával kb 5 éve azt érezzük, hogy nem szeret minket. Pl bementem multkor a szobájukba "barátkozni" a vb ideje alatt, kérdezgettem a meccsről, ki játszik, kinek szurkol, erre azt válaszolta hogy "nem tudom"... ott is hagytam, nem láttam tovább értelmét hogy erőltessem a beszélgetést. Anya szintén így áll apához, megy beszélgetni, bújna hozzá, apa vagy ellöki vagy nem válaszol a kérdéseire. Ez már évek óta megy, pedig mi nem bántottuk meg semmivel őt, anya diplomás, én szintén az leszek, azt sem lehetne mondani hogy semmirekellőek vagyunk. Apának ami mostanába fontos, az az hogy minden nap egyen édességet (elég telt sajnos), illetve az, hogy elég barna-e a bőre, és hogy mikor mehet szoliba ...

Nem járunk sehova nyaralni, pedig megtehetnénk, de nekik "nincs kedvük", heti 7 napból 7et itthon vagyunk, sose csinálunk semmit. Hétvégeken míg más család kirándulgat, sétálnak, addig apa tvzik, számítógépezik ... anya alszik, mert a ház rendben van, és gyakorlatilag "nem tud" már mit kezdeni ő se magával... régen nagyon szorgalmas ember volt apa, de az elmúlt egy évbe még azért is könyörögni kellett neki 2 héten át, hogy szereljen fel a házunkba egy villanykapcsolót .... Az új ágyuk be fog szakadni, mert apa súlyát már nem bírja el, a leceket kéne alul becsavarozni rendesen, apa nem teszi meg, én meg sajnos nem értek hozzá.

Apától soha nem kaptam egy jó szót sem, minden reggel most a szünet alatt is 7kor kelek, rendbeteszem a házat, megetetem az állatokat, elvégzem a teendőimet, mellette nyelvet tanulok, olvasok, tanulok, erre haza jön 2kor munka után és ordibálni kezd velem hogy itthon meresztem nyáron a s....gem és semmit sem csinálok! Szinte érezni hogy gyűlöl minket, anya persze mindig bevéd engem, ő látja milyen vagyok, és érezhető hogy apa anyát azért veti meg amiért a gyereke mellett áll ki ....

Én nem járok bulizni, olcsón öltözködöm, megelégszem azzal amim van, nem iszom, nem fiúzok, hétköznapi lány vagyok, mégis ezt kapom tőle.

Vannak barátaim, akikkel néha elmegyünk teázni/kávézni, de az nem ugyanaz mintha a családommal lennék, szeretnék néha velük lenni, de egyszerűen lehetetlen...

Rosszul esik mikor látom iwiwen, facebookon, hogy ismerőseim teszik fel a családi képeiket, és siránkozok, hogy én soha nem fogok így lenni a családommal ... persze lehetne rosszabb tudom, ihatnának a szüleim verhetnének stb, ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyeneket nem élek át, de nekem a mostani helyzet nagyon fáj ....

Tudom hogy apukám valamilyen szinten beteg, rendszeresen jár pszichológushoz, én próbáltam segíteni neki, de egyszerűen már nem megy, ki kéne kapcsolódni, de nekik semmihez nincs kedvük soha ... az meg még rosszabb hogy utál minket, és olyan emberekhez ragaszkodik akik őt kihasználják, és nem szeretik. (pl az öccse, ill. unokatestvére)

Köszönöm hogy elolvastál, bocsánat a szöveg kuszaságáért, csak nehezen tudom kiírni magamból a problémákat. segítsetek kérlek mit tehetnék?