Sokat várok? Ti hogy gondolnátok, ha ebben a helyzetben lennétek?

Volt egy nagyobb vitánk édesanyámmal, az új párja miatt, ami szerintem nornalis esetben nem lett volna vita, ha egy picit is fontosabb lennék.

Nem túl jó a kapcsolatunk a párjával, de eddig egymás között mindig tudtuk rendezni, nem voltak nagyobb nézeteltérések.

Viszont most nem rég úgy érzem nagyon elszaladt vele a ló, hisz akárhogyis nem bír, nem vagyok neki jó (nem is neki kell megfelelnem) mégiscsak a nő akit szeret az édesanyám.

Picit többet ivott mint kellett volna, és ott borult ki a bili nálam, hogy oltári módon beszélt rólam velem, pl leférgezett, olyanokat mondott hogy levagja a torkom, vagy hogy bárhova megyek követni fog és megkeseriti az életem, voltak kisebb dolgok is, de azok ezek mellett semmik ezek a fő mondatok.

Úgy voltam vele nem állok le vitázni, inkább nem szóltam vissza.

Mikor erről beszéltem édesanyámmal, teljes sértődötten kijelentette hogy ne szóljak bele a döntsébe, az ő élete nekem is van, ő nem fog másik férfit választani mert szereti, és meg van vele elégedve, mert a maga módján jó ember.

mondta azt is, hogy megvédett ami igaz is, mert rászólt párszor, hogy a lánya vagyok és viselkedjen velem nornalisan.

Anyu annyit mondott ha iszik ilyen... És ezt én kénytelen vagyok eltűrni? Ha a ti lányotokkal beszélt volna így, akkor is önző módon azt néztétek volna, hogy nektek jó a pasival és nem számít hogy gyalázza a gyereketek?