Őrült elképzelés?

6+1.

Én pont ilyen helyzetben vagyok.

Szó szerint.

Én is éltem anyaként így évekig. Otthon voltam a kicsivel, háztartásbeliként. Tiszta udvar, tiszta ház. A volt férjem minden nap tiszta házba jött haza, friss étel várta. Egy darabig nagyon jó volt, de később jöttek a gondok. Lassan, szinte észre sem vette az ember, hogy mikortól de elmaradtak a barátok. Nem volt közös téma, nem volt sikerélmény, nem volt senki akivel egy jót beszélgethettem volna. Érthető, mert míg én otthon elvoltam, ők dolgoztak, programjuk volt stb. Lassan jött az önbizalom, magabiztonság elvesztése.Majd rájössz, hogy a férjed már nem az érdekes nőt, hanem a szakácsot, babysittert, takarítót látja benned. MÍg ő elvan a haverokkal, eljárkál fiús programokra, addig te otthon maradsz a gyerekkel. Persze idővel az ember a fejéhez kapja, hogy " án napi 9-10 órát dolgozom, hogy eltartsalak, te meg itthon vakarod a fenekedet"

Amikor eleged lesz, rájössz, hogy túl sok év telt el, hogy lépni tudj, túlságosan függsz anyagilag a férjedtől.

Ilyenkor jön a kétfajta választás.

Ha gyenge lettél akkor nyelsz egy nagyot, és minden marad a régiben, de már rég nem élvezed az otthon ülő háziasszony szerepét. Továbbra is függni fogsz a férjedtől, és csendben elviseled akár azt is, hogy megcsal.

Vagy kilépsz az ajtón, és elindulsz új életet kezdeni azzal a tudattal, hogy lehet pár évig a legszegényebb ember leszel, lehet te éhezni fogsz, de mindent a gyerekednek adsz.

Én a másodikat választottam. Kemény váláson vagyok túl. Voltak hónapok amikor minden nap apámhoz mentem, hogy enni tudjunk, mert az albérlet elvitte a fizetésemet, és nem sok pénzem maradt kajára. Nem volt tartalékom, és a volt férjem mérgében, hogy velem kitoljon nem fizetett gyerektartrást sem ( az nem érdekelte, hogy a fiával tolt ki nem velem) A közös ingatlanukból is nekem kellett elmennem, és majdnem 10 évembe telt, hogy kifizesse az én részemet ( eladni sem volt hajlandó, csak azért fizetett végül, mert a bíró kötelezte) Nagyon nehéz volt talpraállni, és megteremteni a biztonságot magad körül.

Régen tényleg az volt, hogy a férj dolgozott, az anya ottohon maradt. De akkor más világ volt, a család mint fogalom fontos volt.

Ma már nem erről szól.

Én nem foglak lebeszélni vagy támodatni a terveidről, mert te tudod mit akarsz. De annyi tanácsot adok, hogy mindig legyen a szemed előtt, hogy soha nem fog örökké tartani. ÍGy ha háztartásbeli anyuka akarsz lenni, mindig gondoskodj arról, hogy tudd magad képezni, és legyen egy dugiszámlád ahová gyűjtőd a pénzt vésztartalékra.

Anyám ezt csinálta a húgómmal, 11 éves koráig otthon volt vele, apám meg kidolgozta a belét, hogy ezt finanszírozza, aztán szépen bele is rokkant. Anyám azóta kénytelen volt munkát keresni. Talált is, de jó pár megalázó interjú után, mert hogy 11+ évig otthon volt és semelyik munkáltatónak nem tetszett ez. Most egy üzemben dolgozik kb éhbérért, de nem fog jobbat találni úgysem, mert anno nem voltak értelmes tanulmányai, a munkából meg ugye túl sokat esett ki.

A kapcsolata meg persze sz.r, folyton megy a vita a pénzen, meg hogy milyen nyugdíja lesz neki.

De ne aggódj, majd csak találsz egy balekot, csak számolj vele, hogy valószínűleg pár év után hoppon maradsz te is.

Őrült, mert teljesen másra leszel utalva.

Szerintem jó, ha egy család megengedheti, hogy nem kell rohanni vissza a munkába, és a gyerekek igényei szerint, akár még ovis kor után sem kell 8 órás munkát vállalni. De felelőtlenség, ha egyáltalán nem dolgozol, nincs munkatapasztalatod, biztosítotti jogviszonyod. Nem is kell arra gondolni, hogy elváltok, de a férjed is lehet beteg, tartósan is, de akár komolyabb baj is történhet.

Előbb leszel fent a rosszlányokon minthogy ezt sikerüljön megvalósítani...max akkor fog menni ha egy 35-40es pali felcsinál és eltart de akkor nagyon jól kell kinézned drágaság ;)

A mai huszonéves korosztályból nem igen fogsz találni olyat aki megfelelne.

Mar leirtak a többiek, de én is meg tudom erősíteni, hogy ez azért nem jó a gyakorlatban, mert teljesen a férjedtől fogsz függni. Lehet az első pár évben jó lesz, de utána lehet, hogy a fejedhez fogja vágni, hogy te semmit nem csinálsz. Lehet, hogy egyre kevesebb pénzt fog adni és évekig nem tudsz venni magadnak egy ruhát, vagy elmenni fodrászhoz.

Lehet, hogy unalmasnak fog tartani és idővel nem tudtok miről beszélni.

Az is lehet, hogy te unod meg a helyzetet és irigyelni fogsz mindenkit, aki dolgozik, pénzt keres.

Az is lehet, hogy a férjeddel elváltok vagy lerokkan, kiesik a bére.

Az élet nagyon sok váratlan dolgot hozhat. Nőként szerintem nagy ostobaság szándékosan htb szerepbe rakni magunkat. Legalább egy részmunkaidőt vagy alkalmi munkát szerintem érdemes keresni.

Vagy ha ez nem is, legalább tanulni, fejleszteni magad

Egyik barátnőm gyes alatt és után rakott le egy mérnöki diplomát levelezőn. Akkor úgy volt vele, hogy nem fog benne dolgozni, de most mégis. Nyelvet vagy informatikai dolgokat is lehet otthon tanulni gyerek és háztartás mellett. Te sem érzed magad úgy kevésnek, vannak céljaid, teendőid.

A gyerek ugye 3 évesen oviba megy, gyakorlatilag egész nap egyedül lennél otthon utána. A házimunka, főzés nem tesz ki ennyi időt egy átlag háztartásban.

Egyébként nekem az a tapasztalatom, hogy azok a férfiak örülnek htb feleségnek, akik extrém féltékenyek és nárcisztikusak, elnyomóak egy kapcsolatban. Nem akarok általánosítani, de sok ilyen van, akik örülnek, ha nem jársz el és függsz tőlük.

"Lehet az első pár évben jó lesz, de utána lehet, hogy a fejedhez fogja vágni, hogy te semmit nem csinálsz. "

Itt vagytok nagy tévedésben. Nem vag ilyet a fejéhez, mert ők ketten ebben állapodtak meg.

Pénz nélkül se marad, ha a férj lelep, ugyanis Magyarorszagon is létezik a rokontartas, aminbizoyn a volt feleségre is kiterjed, amennyiben önhibáján kívül nem dolgozik és a közösen eldöntött htb-ség bizony alap erre.