Miért nem dolgoznak?

"anyuka, apuka, öt gyerek. Az első kettő már felnőtt 20+ évesek ... ő tudná a nagyobbakra is bízni, amíg dolgozni megy"

Akkor meg az lenne a kritika tárgya, hogy miért nem az vigyáz a gyerekre, aki megszülte, miért a testvérnek kell, aki amúgy is egyetemista/dolgozik, ezért ugyanúgy nem ér rá, mint a gyerek anyja.

"szerintem a haszon reményében vállalnak annyi gyereket. Én sem értem mondjuk, mert bőven ráköltik a gyerekekre, de mindegy."

Pont ebből látszik, hogy nem a haszon reményében vállalnak annyi gyereket. Meg abból, hogy a nő hitoktató.

"Én azt nem értem miért mondjátok a friss főtt ételt meg a patika rendet? Én dolgozom, sokat, de sosincs nálam kosz és minden nap főzök. Sok háztartásbelinél meg gyesen lévőnél sokkal szebb állapotban van az otthonunk és sokkal különbeket eszünk. Sosem rendelünk. Még konyhakertem is van.

Nekem ne mondja senki, hogy munka mellett nem lehet ezt fenntartani."

Attól is függ, hogy

- mennyi idő, amíg odaérsz a munkába meg vissza

- milyen jellegű munkát végzel (fizikailag fárasztó-e vagy milyen értelemben - mert lehet, hogy a főzés/takarítás munka után direkt kikapcsol, szinte a pihenés része, meg az is lehet, hogy ugyanolyan jellegű tevékenység, amit a munkahelyeden is végeztél, tehát a napi 8 óra után már pont eleged van belőle, egész más tevékenység végzése segíthetné hozzá a családot, hogy egy jókedvű anyukát kapjon esténként, ne egy nyúzottat, nyűgöset

- hány évesek a gyerekek, akik mellett rendet kell tartanod, és egyáltalán hányan vannak

- mennyire természetes/hobbi/kényszer számodra a főzés meg a takarítás

- mennyi segítséget kapsz a férjedtől és más rokonoktól

- stb.

"Kemény napi 1,5 órát igénybe vesz. Hol áll ez a 8 órás műszaktól??""

Hát, azért sok szempontból nem mindegy, hogy nettó 8 órát kell-e végigtolni minden nap, aztán jöhet a pihenés, kikapcsolódás, vagy 9 és felet.

Aki munka mellett olyan patent anya, háziasszony, mint aki otthon van az gebedjen csak 8 óra meló után a konyhakertben.

Gyerekkel mikor tanul?

"Gyerekkel mikor tanul?"

A gyerekkel nem kell tanulni. Azért jár iskolába, hogy ott megtanulja, amit meg kell. Otthon "csak" úgy kell vele foglalkozni, hogy közben anya-apa nem a mobilján meg a neten lóg, hanem a gyerekével beszélget, játszik, asztalt terít a vacsorához, stb.

Saját magával szúr ki az (de egyébként a gyerekével is!), aki eleve úgy állítja be az egészet, hogy ha a gyerek elkezd iskolába járni, akkor majd az lesz az új, rendszeres program otthon, hogy "tanulni a gyerekkel". Olyan iskolába kell járatni, ami nem túl megterhelő neki, és akkor majd tanul magától, amíg anya-apa is teszi a saját dolgát. Az, hogy időnként kimegy a konyhába segítséget kérni, az semmi, az csak annyi, mint amikor pl. anyuka segítséget kér apukától, hogy mondjuk vegyen le a szekrény tetejéről valamit, mert az neki túl magasan van. És egyébként egy normális kapcsolatban erre apuka simán reagálhatja azt is, hogy most nem érek rá, majd később leveszem, mégsem megy tönkre a házasságuk - és ugyanígy a szülő is reagálhatja azt a gyerek tanulással kapcsolatos segítségkérésére, hogy most nem érek rá, majd később, vagy hogy nem tudom, vagy hogy nézd meg az enciklopédiában, mert én már olyan régen tanultam ilyesmit, hogy nem emlékszem rá, méghozzá anélkül, hogy közben attól rettegne, hogy ha nem "tanul a gyerekkel", akkor ő lesz a szaranya: azaz nem az a dolga a szülőnek, hogy elérje, hogy mindig kész legyen a gyerek összes házija, méghozzá tökéletesen, és mindig mindent tökéletesen meg is tanuljon, hanem "csak" az, hogy megteremtse a hátteret ahhoz, hogy a gyerek tanulhasson, házit írhasson - vagyis hogy gondoskodjon arról, hogy pl. legyen elérhető valamiféle enciklopédia, de kikeresni belőle a megfelelő információt már nem az ő dolga, nem kell beleásnia magát a tananyagba - hacsak nincs hozzá kimondottan kedve. De akkor meg ne panaszkodjon, hogy "már megint tanulni kellett a gyerekkel", hanem adja úgy elő, hogy "és akkor utánanéztem, hogy mikről tanul a gyerekem, tök érdekes!".

Nos, akkor elmondom a napirendem. Itthon vagyok a gyerekekkel. Három gyerekünk van. 7,5 éves, most elsős. Hat éves, Ő nagycsoportos, 4 éves, középsős. Reggel hatkor kelek, hogy megkávézzak, összeszedjem magam, megágyazzak. Fél 7 kor keltem a gyerekeket. 7.25 kor az iskolabuszra rakom a fiamat, mert a szomszédos településre jár iskolába, aztán a lányokat elviszem az oviba, ha épp nem betegek. De most egész héten tiszta taknyosak voltak így itthon voltak, mert nem viszem őket, ha megtehetem, hogy totál taknyosan ne vigyem be őket az oviba. Aztán elmegyek boltba, megveszem, ami kell. Középső kislányomnak éjszakai pisilési gondjai vannak, ezért, ha hazaérek komplett ágyneműcsere és mosás minden áldott nap. Berakok egy adagot, közben feldobom az ebédet, porszívózok, összepakolok, ruhákat elrakom, majd teregetek, újabb adag mosás be. Hipp-hopp 12 óra, akkor megyek a lányokért az oviba, addigra ebéd megvan, összeszedve a ház. Hazajövünk kicsi megy aludni 13 óra körül, nagy rajzol, mesét néz, ekkor fél kettő kb. Ilyenkor van időm leülni egy kávéval netezni. Amíg a kicsi alszik naggyal is foglalkozok. Háromkor jön meg a férjem, ebédet adok neki. Négyre megyek ki a buszhoz a fiamért. Délután játék, szétpakolnak, pakolás, este vacsora, zuhanyzás, ágyazás, iskolatáska átnézése, reggeli készítése az iskolásnak és a férjemnek. Este meseolvasás az ágyban, fél 9kor mennek aludni. Ekkor van időnk a férjemmel egymásra kb egy óra, aztán kidőlök a kanapén, de nem tehetem, mert keltem pisilni a lányomat. Ez fél 10. Aztán netezek az ágyban, hátha nem alszom el a következő pisiltetésig, de többnyire bealszom. Este 11 óra kelek, viszem ki a lányomat pisilni. Aztán alszom, kellene kelni hajnali egykor is, de arra már képtelen vagyok. Hat óra, csörög a telefon, hogy ébresztő.

Valószínű igen, hogy csak a seggem hizlalom...

És akkor még ebben nincsen benne, hogy el kell mennem ügyeket intézni, ha van valami minden rám hárul értelemszerűen. Sokszor betegek, mert az oviből hoznak haza mindeféle jó cuccot, akkor orvos, patika stb. Iskolakezdés második hetében is ez volt. Fosós, hányós vírus, ami mindenkin átment a családban. nem győztem mosni, fertőtleníteni, de egy napra én magam is úgy kidőltem, hogy nem tudtam felkelni az ágyból.

Én dolgoztam a gyerekek előtt. Most nem látom, hogy ez hogy menne, mivel nagyszülői segítségem nincsen. Én nem is eráltetem ezt a kérdést, míg a legkisebb el nem kezdi az iskolát, ami még két év.

Amit még hozzátennék. Nekem nem teher a gyerek. Nem érzem magam bezárva. Szeretek velük foglalkozni, és szeretem, hogy stabil hátterük van. Ezek az évek soha nem jönnek vissza, most kell kiélvezni minden pillanatot velük, mert aztán jönnek a kamasz évek és beszélni is alig akarnak majd velem...

Utolsó! Én is ezt csinálom csak 2 gyerekkel.

2 fiú, a 16 éves, akinek a körmére kell nézni napi szinten, mert elnagyvonalúskodja a tanulást. Elit gimi, két emelt érettségije lesz, most nyelvvizsgára készül.

A kicsi hatodikos, elit általánosból, elit gimibe felvételizik januárban. Zongorázik. Sportol, mert kötelező az idióta heti 5 tesióra, amit kivált heti 2 gyesületi edzéssel, hogy ne délutáni tesiről essen haza 5-kor. Különtanárok, különórák.

Reggel eljuttatni őket a sulikba, mert nem körzetesbe járnak. 2 busz és 1 óra lenne reggelente.

Délután eljuttatni őket a különórákra.

Igen vannak busz, de olyan nyomorult a közlekedésük, hogy elkésnének mindenhonnan ill. az életüket a buszokon töltenék.

Szintén én intézek mindent, főzök minden nap, a mosógép, mosogatógép napi 2x 3x megy, a ház, a kert hatalmas.

A fenekem viszont kųrva csinos, a hasam lapos mert nincs időm zabálni és tespedni.

Miután ezt bepötyögöm kezdem neki a jövő heti témazárókat kikérdezni.

“A fenekem viszont kųrva csinos, a hasam lapos mert nincs időm zabálni és tespedni.”

Küldesz képeket? :D :D