Ha minden adott a babavállaláshoz, várnátok azért, mert fiatalok vagytok?
Röviden összefoglalnám. A párommal 21 és 26 évesek vagyunk, én vagyok a fiatalabb. Idén tavasszal szereztem diplomát, de a vállalkozásunkban már két éve dolgozom, és idővel át is fogom azt venni (nyilván nem mostanában). Nekem van egy elég nagyösszegű megtakarításom is, mivel mióta együtt élünk, az én lakásom ki van adva, és abból elég szép összeg folyik be havi szinten. Szóval a lakhatásunk biztos, hitelünk nincsen. Sem én, sem a barátom nem az a bulizós típus már, ezt így gimiben-egyetemen letudtuk, többet ér már egy barátokkal összeülős, borozgatós este, minthogy hajnalig-reggelig idegenekkel legyünk az ordító zenében. Beszéltünk már a gyerekvállalásról, ő azt mondta, hogy tart tőle, mert teljesen új terep lesz számunkra, de igazából ha most összejönne, nem bánná, nem szakítana, meg semmi ilyesmi. Én kb fél éve érzem azt, hogy nagyon szeretnék babát és hogy igen, végre magam elé tudnék helyezni valakit a "fontossági sorrendben". Lehet ez azért van, mert a környezetünkben 4 kisbaba is született az elmúlt 1-másfél évben, és így belelátok a mindennapjaikba, és rájöttem, nem annyira ijesztő a gyerekvállalás, mint ahogy sokan lefestik.
De mégis aggaszt az, hogy fiatal vagyok még, és a legtöbb korombeli rémisztőnek tartja ezt. Félek kicsit, hogy 5-6 év múlva, két gyerek mellett "bekattanna" valami, aztán kész vége... De közben meg napról napra azt érzem, hogy mindent megadnék egy babáért. Legutóbb is késett, vettem egy tesztet, és amíg az eredményt vártam, magamban azt reméltem, hogy bárcsak pozitív lenne. Tudom, hogy (hála a szüleinknek, családunknak) sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint a legtöbb huszonéves, vagy akár már családos, középkorú emberek. Ezt mondta az egyik barátnőm is, hogy olyan helyzet sosem lesz, ami tökéletes lenne arra, hogy gyerekünk legyen, mert mindig lesz új project, új célok, új tervek, de ha a babát is úgy szoktatjuk, lehetünk rugalmas család. De azért csak ott van bennem a félsz, hogy mi van akkor, ha túl hamar vágnánk bele ebbe.
6 éve vagyunk egy pár, az elején voltak hullámvölgyeink, de az utóbbi években igazából semmi.
Ha minden adott miért ne.
Én 26 évesen lettem apuka, de igazából lettem volna már előbb is, csak nem voltak adottak a körülmények. Szeretek relatív fiatal szülő lenni.
21 évesen nincs más életcélod mint egy gyerek pottyantása? A 20-as éveid a legszebb éveid, amikor megvalósíthatod önmagad sportban, munkában, különleges helyekre juthatsz el, külföldön élhetsz, kiemelkedhetsz egy hobbiban...
Ha gyereket szülsz, onnantól fogva 7/24-ben a gyereked lesz az életed, elfelejtheted hogy van magánéleted min 10 évre. Soha többet nem lesz spontán szex, szabad program, hogy a gyerekedre ne kelljen gondolni, évekig elfelejtheted a nyaralást, utána is csak családos verzió marad.
Csak akkor vállalj gyereket, ha már tényleg nincs jobb dolgod és nincs már több célod az életedben.
Nagyon szerencsés vagy, hogy így rendben tud lenni körülötted minden. Becsüld meg a helyzetedet, irigylésreméltó! 🙂
Viszont az tény, hogy valószínűleg csak jobb lesz minden, tehát annyi időt vársz, amennyit csak szeretnél. Max a párkapcsolatod bánhatja, ha unalmatokban elkezdetitek szekálni egymást 😃
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!