Ha minden adott a babavállaláshoz, várnátok azért, mert fiatalok vagytok?
Röviden összefoglalnám. A párommal 21 és 26 évesek vagyunk, én vagyok a fiatalabb. Idén tavasszal szereztem diplomát, de a vállalkozásunkban már két éve dolgozom, és idővel át is fogom azt venni (nyilván nem mostanában). Nekem van egy elég nagyösszegű megtakarításom is, mivel mióta együtt élünk, az én lakásom ki van adva, és abból elég szép összeg folyik be havi szinten. Szóval a lakhatásunk biztos, hitelünk nincsen. Sem én, sem a barátom nem az a bulizós típus már, ezt így gimiben-egyetemen letudtuk, többet ér már egy barátokkal összeülős, borozgatós este, minthogy hajnalig-reggelig idegenekkel legyünk az ordító zenében. Beszéltünk már a gyerekvállalásról, ő azt mondta, hogy tart tőle, mert teljesen új terep lesz számunkra, de igazából ha most összejönne, nem bánná, nem szakítana, meg semmi ilyesmi. Én kb fél éve érzem azt, hogy nagyon szeretnék babát és hogy igen, végre magam elé tudnék helyezni valakit a "fontossági sorrendben". Lehet ez azért van, mert a környezetünkben 4 kisbaba is született az elmúlt 1-másfél évben, és így belelátok a mindennapjaikba, és rájöttem, nem annyira ijesztő a gyerekvállalás, mint ahogy sokan lefestik.
De mégis aggaszt az, hogy fiatal vagyok még, és a legtöbb korombeli rémisztőnek tartja ezt. Félek kicsit, hogy 5-6 év múlva, két gyerek mellett "bekattanna" valami, aztán kész vége... De közben meg napról napra azt érzem, hogy mindent megadnék egy babáért. Legutóbb is késett, vettem egy tesztet, és amíg az eredményt vártam, magamban azt reméltem, hogy bárcsak pozitív lenne. Tudom, hogy (hála a szüleinknek, családunknak) sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint a legtöbb huszonéves, vagy akár már családos, középkorú emberek. Ezt mondta az egyik barátnőm is, hogy olyan helyzet sosem lesz, ami tökéletes lenne arra, hogy gyerekünk legyen, mert mindig lesz új project, új célok, új tervek, de ha a babát is úgy szoktatjuk, lehetünk rugalmas család. De azért csak ott van bennem a félsz, hogy mi van akkor, ha túl hamar vágnánk bele ebbe.
6 éve vagyunk egy pár, az elején voltak hullámvölgyeink, de az utóbbi években igazából semmi.
Semmiképpen nem bsznál el ilyen fiatalon az életem!
(Szr dolog ez, 2 gyerekem van, ha csak a lányom lenne azt mondanám, hogy ****** ****** a ****** ***** ****** aki mást gyerekvállalásra bátorít!! A világ legnagyobb szívása!!
Ha csak a fiam lenne, azt mondanám nem olyan rossz ez - de ha visszamehetnék az időben biztosan rohadt nagy hangsúlyt fektetnék a védekezésre!!)
Ebben a helyzetben nem várnék semmire, simán - illetve én előbb a házasságot is szóba hoznám, mert nekem fontos. :)
De ha nem lenne az, minden további nélkül bevállalnám egy ilyen helyzetben - és baromira irigy vagyok, hogy megteheted. :) Ēn mindig fiatalon akartam szülő lenni, sajnos az én életem màsképp alakult.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!