Meddig számít normális dolognak, ha a szüleim tőlem kérnek kölcsön rendszeresen?

Itt mindenkit lepontoznak, mivel két tábor van.

Én tettem fel a kérdéseket az előző oldalon, hogy miért nem dolgozik, és visszaadják-e, erre válaszoltál, hogy nem is akar dolgozni.

Aztán most olvasom, hogy valaki írta, hogy nem hiszi el, hogy van ilyen.

Már hogyne lenne???

Lustaságból, kényelemből, vagy mert eddig nem kellett, és hozzászokott a jóhoz...

Szerintem ez egyáltalán nem ritka, hogy valaki nem dolgozik, mert nem akar. Hiszen minek keljen korán, minek menjen 3 műszakba, minek menjen hétvégén is, ha egyszer mindig kap pénzt és tulajdonképpen mindene megvan?

A saját anyám a legjobb példa.

Jól éltünk, nem voltunk gazdagok, de egy normál középosztály-beli család voltunk, és apám keresett annyit, hogy anyámnak nem volt muszáj dolgozni. Meg is beszélték, hogy ha nem akar, akkor maradjon otthon, legyen háztartás-beli. Ekkor kisiskolások voltunk a tesómmal, egyáltalán nem ritka, hogy a nő ilyenkor otthon marad. De teltek az évek, munkahelyváltás, mondjuk nem foglalkoztam 10 évesen ilyesmivel, de annyira már nem álltunk jól, és akkor már jó lett volna, ha anyám elmegy dolgozni. De nem akart. Elkényelmesedett. Apám akkor már mondta, hogy keressen egy állást, de mindig voltak kifogások. Egyre több lett a veszekedés is, de lehet hogy egyszerűen csak az évek múlásával ilyen lett a házasságuk. Egy idő után elváltak, anyám összejött egy másik faszival, akinek jó nyugdíja volt, eltartotta. Majd vele is egyre gyakrabban volt veszekedés, és olyankor hazzacuccolt a régi családi házba, ahol addigra már én éltem a párommal, kettesben. Nyilván a szüleim nevén volt, tehát jogilag bármikor jöhetett, hiszen a ház fele az övé volt. De ugye nem dolgozott. Kapta a segélyt, ami nem egy nagy összeg, de ugye nem is kellett költenie semmire. Én nem egyszer összeszólalkoztam vele ezen, hogy ha ott van, akkor esetleg szálljon be a rezsibe, hiszen ő is ugyanúgy használja. De nem, soha egyetlen fillért nem adott, és évek teltek így el. Sőt, a végén kitalálta, hogy mi fizessünk neki albérleti díjat, amiért ott vagyunk. A saját anyám... akinek ok, hogy az ő háza, de a házat én tartottam fenn már évek óta és az ő általa használt dolgokat is én fizettem. Közel 30 éven át lehúzta az apámat, aztán az élettársát, aztán büdös volt neki elmenni dolgozni, és megpróbálta lehúzni a gyerekét is.

Mivel panaszkodni nagyon tudott, megpróbáltunk neki munkát keresni. De mindig mindenre volt kifogás. Rossz a buszjárat a szomszéd faluba... Itt meg kell említeni, hogy akkor én már évek óta dolgoztam, ráadásul 2 műszakba jártam, és igen, fárasztó volt, de érdekes módon busszal jártam és nem haltam bele. Aztán ajánlottak mást, de ott meg ismeri a vezetőt és nem szimpatikus neki. Aztán meg: takarítani nem bír, mert neki fáj a dereka, nem tud hajolni. Ezt gyakorlatilag mindenki elmondhatja magáról 30 felett, de ő jött a kitalált egészségügyi problémáival. Semmi nem volt jó neki, mert büdös volt a munka.

De továbbra is követelőzött. Na itt döntöttük el, hogy elköltözünk, ezt nem csináljuk tovább, én tényleg fizettem és támogattam éveken át (pl sok ruhát is kapott tőlem, meg egyebeket), vettünk egy pici házat hitelre (azóta is fizetem) és eljöttünk. Volt nagy ordibálás, fenyegetőzés, és valójában fájt, hogy onnantól nem volt anyám, de őszintén bevallom, onnantól sokkal nyugodtabb lett az életünk.

Említettem, hogy ketten voltunk testvérek. Mivel minket már nem tudott lehúzni, innentől jött a másik gyereke. Éveken át biztos, hogy sikerült neki ugyanez, én sosem kérdeztem, nem is akarok már ezzel a témával foglalkozni, épp eléggé megkeserítette az életünket. (Olyan nagyon nem részleteztem, de pl többször eltűntek dolgaink, nyilván eladta, meg eleve egy nagyon mérgező kapcsolat volt, hogy ő mindig csak kritizált minket a párommal, soha semmi nem felet meg neki, szerinte csak ő csinált jól mindent, a 8 általánosával), na a lényeg, hogy nem akartam már ebbe belefolyni, de néhány hónapja a nővérem is megelégelte ezt a dolgot, hogy egy aktív korú nő már lassan 30 éve eltartatja magát, és nem is akar dolgozni, hogy ultimátumot adott neki.

És lássatok csodát: 60 évesen elment dolgozni.

Érdekes... takarítani jár, mivel nem ért semmihez.

És el tud menni. Fel tud szállni a buszra. És le tud hajolni.

Biztos fáj a dereka, nem vitatom. De nekem is fáj. Másnak is fáj. Mert DOLGOZUNK.

Igenis meg tudja csinálni az ember, ha muszáj, mert valamit enni kell!

Ezeket azért írtam le, mert teljesen elhsizem, amit a kérdező állít, és rengeteg ilyen van, hogy nem dolgozik az ember, mert megteheti.

De ha majd rá lesz kényszerítve, akkor el fog menni, mert nem lesz kitől kölcsönkérni.

Ugye most azért tudsz adni, mert van megtakarításod, meg 3-an 1 háztartást tartotok fent. De ha bérleti díjat fogsz majd fizetni, vagy mondjuk hitelt, akkor azt a pénzt már nem fogod tudni nekik kölcsönadni, hiszen neked is élni kell majd, és akkor már te egy külön lakás rezsijét fogod fizetni.

Én a helyedben erre gyúrnék, nem egyedül, mert az kegyetlen, de 1-2 baráttal kivenni egy albit, az anyagilag sem megterhelő, és egy egész más élet vár rád.

És még azt is gondolom, hogy ha te már nem leszel ott nekik aranytartaléknak, akkor a másik - dolgozó szülő is rágni fogja a fülét, és idővel komolyan le fogja osztani, hogy - bocsi - de takarodjon már el ő is pénzt keresni, mert az nem járja, hogy az egyik gürizik, a másik meg tévézik egész nap a kanapén fekve.

Amúgy még utólag az jutott eszembe, hogy mikor mi kölcsönkértünk anno, akkor ilyen 5-10 ezreket, hogy fizetésig kihúzzuk, de olyanko tényleg csak kb kenyeret vettünk belőle, vagy ami nagyon muszáj volt.

Szóval mi a jó francra lehet kölcsönkérni 100 ezer forintot???? Ráadásul rendszeresen?

Hiszen ha kifizeti belőle a villanyszámlát, vagy akármit, akkor az jövő hónapban már nem elmaradás, és az aktuálisat meg fizeti a saját aktuális fizetéséből.

De ha te fizeted a saját részedet pl kajából, akkor a másik két embernek a kajája egy hónapra nem kerül ennyibe, meg ha kevés pénz van, akkor lehet takarékoskodni, és egy havi élelmet kihozni 20-30 ezerből.

Meg egy panellakás rezsije összesen nincs 70 ezer még télen se, szóval gyakorlatilag a kölcsönkért 100 ezer mindenre elég, akkor mi a fenére ment el ott egy teljes fizetés?

Szerintem itt valami nem ok, túl nagy lábon élnek, pizzát rendelnek, vagy márkás ruhákat vesznek, vagy isznak, vagy valami tartozásuk van.

Vagy mondjuk a cigi...

Az 2 emberre 60-100 ezer is lehet egy hónapra.

De erre tényleg nem adnék.

Utolsó: az, hoyg akárki elmehet dolgozni, még Pesten esetleg igaz lehet, de ott sem feltétlen.

Viszont egy vidéki városban (még ha nem is egész kicsi) sokkal kevesebb a lehetöség, a legtöbb helyen nincs gyár (a szalagmunka kiesik), nincs igény takarítókra (az a kevés gazdag, akinek igen, annak meg vam a bevált "Marika nénije"), a Meki, posta megint csak nem jön szóba, mert megvannak az emberek, azért nem küldenek el senkit, hogy valaki mást vegyenek fel, amit még be is kell tanítani!

Ami meg olyan állás, amihez nem kell semmilyen kézettség, arra van 10-20 jelentkezö és nem az 50 fölöttit fogják választani, ha bvan huszon- vagy harmincéves is.

"Szerintem ez egyáltalán nem ritka, hogy valaki nem dolgozik, mert nem akar. Hiszen minek keljen korán, minek menjen 3 műszakba, minek menjen hétvégén is, ha egyszer mindig kap pénzt és tulajdonképpen mindene megvan?"

Szép gondolat. Honnan kap pénzt az elméletek szerint?

Ezt a "pénzt kap" dolgot a kérdező aktuális helyzetére értettem.

A szülei kapnak pénzt, méghozzá tőle.

Ezért nincsenek rákényszerülve, hogy mindketten dolgozzanak, mert - bocsi újra - van egy balek, aki minden egyes hónapban ad nekik.

Ha elmenne albiba, és jövő hónapban mondjuk Providentet kéne felvenniük, amiért jönnek minden héten "behajtani", aztán ha nem fizetnek, akkor jön a fizetésből letiltás - na akkor gyorsan megváltozna a hozzáállásuk, mert rákényszerülnének.

A másik: azért írtam saját példát, hogy bemutassam, hogy nem reménytelen a helyzet.

Tudom, hogy van egy ilyen az emberek fejében, hogy 50 felett nem lehet munkát találni, és biztos nem is alaptalan, de leírtam, hogy az én anyám 60 éves, és pár hónapja dolgozik.

20 vagy 30 éve nem dolgozott. Most takarít.

Nincs végzettsége, korábban sem volt.

És ugye írtam a közlekedésről, hogy nem jók a buszjáratok.

Azt gondoltam, ebből egyértelmű, hogy nem nagyvárosban lakunk.

Ez egy icipici kis falu, a keleti határszélen, ami köztudott, hogy elmaradottabb a nyugati országrészhez képest.

Nekem ne mondja senki, hogy ott nincs munka.

És nem csak hogy ott, de még itt is.

Viszont tény, hogy akarni kell, menni kell utána, és áldozatokkal jár.

De hát basszus, kifogást keresni mindig könnyebb, meg henyélni egész nap is könnyebb, mint hajnalban kelni és elmenni dolgozni!

Szóval a mi kis falunkban 0, azaz nulla munkalehetőség van, mert itt nincs se iskola, se orvosi rendelő, sőt - meg fogtok lepődni - még kocsma sem!

2 pici bolt van, amikben a tulajok állnak a pult mögött.

Anyám a megyeszékhelyre megy takarítani, és én is ugyanott dolgozom. Mármint a megyeszékhelyen, de nem egy cégnél vagyunk.

Ha ő 60 évesen, tapasztalat nélkül, végzettség nélkül talált munkát, akkor bárki talál. Amúgy van itt olyan, aki minden reggel szintén jön a busszal, tuti nincs semmi iskolája, mert beszélni se nagyon tud, de mindig megy az aktuális idénymunkákra, és valami mindig van. Délután mindig hoz haza vödörben vmi gyümölcsöt, szóval gondolom vmi gazdaságba jár.

És nézzétek meg a google térképet, itt keleten 20-30 km-re vannak egymástól a pici kis községek, hatalmas távolságok vannak, kevesebben is élnek erre. Dunántúlon nincs egy talpalatnyi hely sem, ami ne lenne kihasználva. Ott többen vannak, aktívabb része az országnak.

Több cég, több gondozott földterület, több munkahely. Illetve közel az osztrák határ. Ott más élni.

Innen max Romániába lehet átjárni, de őszintén szólva nem jellemző.

Nagyvárad nem egy Bécs. :)

Szóval csak oda akartam kilyukadni, hogy ha itt, az elmaradottnak számító keleti régióban is meg lehet oldani, akkor ismerjük be, ha valaki nem talál munkát, az NEM AKAR dolgozni.

Örülök, hogy jó vége lett, kb ez volt az egyetlen normális megoldás. :)

És egyébként is ez az élet rendje, itt volt az ideje.

Sok sikert az élethez!