Szemétség tőlem hogy anyósom ellen vagyok?

Szia!

Az érthető, hogy az anyja iránt felelősséget érez, viszont a családját, amit elsősorban egyenlőre te jelentesz még neki, nem a gyerekek! azt sem sodorhatná veszélybe, vagy lelki válságba. Lehet ő látja is ezt,de mivel még is az anyja, neki is szüksége van lelki békéhez ahhoz, hogy az anyját viszonylag biztonságba tudja.Talán a te segítségeddel többre menne. Illetve nagyobb szüksége lenne rá, csak hát szégyenből nem teszi!

Ezt neked kell mérlegelni! Ha ez neked már túl nehéz, akkor ideje lenne vele neked megbeszélni, még is meddig tart ez! Illetve mi az amit az anyjára fordíthat akkor is, ha éhen hal! Nem szeretet szolgálat vagytok, gondolom azzal a céllal házasodtatok össze, hogy gyereket neveljetek, bízok benne! Ahhoz meg ilyen hozzáállás kell! Nem anyuciért jajgatós! Végül is téged d** nem!?

Teljesen meg lehet érteni az érzéseidet,de a férjedét is.

Gondolj csak bele,mennyire szörnyű lehet neki így látni a saját anyját,aki a leírásod alapján egy szerencsétlen alkoholista.Mindenki érez szeretetet a szülei iránt,ez nem annak függvénye,hogy a szülő megérdemli-e.Próbáld megérteni a párodat,hogy biztonságban szeretné tudni az anyját,még ha nem érdemes rá arra akkor is.Persze azzal nem értek egyet,hogy a spórolt pénzeteket nekiadja,főleg mert nem valószínű,hogy segít vele.Egy alkoholistának nem szabad pénzt adni mert elissza,és az nem segítség.Én a helyedben elmennék vele vásárolni az anyjának.Miért nem próbáljátok közösen megoldani a helyzetét?A fia beszélje meg vele,hogy ha van valahonnan jövedelme abból szépen feladjátok a számláit,bevásároltok neki egész hónapra,ha kell kiegészítitek,legyen meg otthon mindene és akkor biztonságban van tudva a mama,a párod is nyugodt lehet.Azt én sem tudnám elviselni,hogy bármelyikünk szülei hiányt szenvedjenek,ha mi jól élünk.Ez független attól,hogy szeretem anyóst vagy sem,a férjemet Ő szülte.Tehát én megértem,hogy így érzel,de próbálj inkább partner lenni,ne ellenségként kezeld azt a szerencsétlent,a férjed is hálás lesz érte.Nem várhatod tőle,hogy letojja még akkor sem ha azt érdemelné tőle,és megtiltani sem tudod,hogy segítsen neki,de nem is kell.Egyébként én értékelném a férjed önzetlen szeretetét főleg egy olyan anya iránt,aki igazából nagyon érdemtelen rá.Ez nemes lélekre vall.Ne akard,hogy kettőtök között választania kelljen.Az életetekbe ne engedjetek neki beleszólást,de ne akarj tudomást sem venni a létezéséről.

S

Egyszóval inkább támogasd a férjed,oldjátok meg anyós ügyét is mint egy problémát,meglátod a férjed nagyon értékelni fogja.

Szabad tudnom ki vette le és miért amit írtam?

Ha a kérdezőnek nem tetszett elnézést! Én igyekeztem rátapintani a lényegre!

Egyébként sok hasznosat írtak itt!

(Esetleg írnál egy privátot?)

Ahogy kivettem, sok nehézségen mentetek keresztül!

És nem mindenki viseli jól a nehéz helyzeteket!

A férjed is ilyen! És te is! Ezért ez mégnehezebb számotokra! De túl lesztek rajta!

Én nem értelek igazán, miért nem tudod ezt tisztázni most? Félsz, hogy inkább az anyjával kuporodik össze, ha azt mondod túl sokat fordít rá, vagy esetleg megver, kidob az utcára, vagy még is miért?

Vagy egyszerűen nem vagy hatással rá?

Jobb lenne előbb ezt teljesen tisztázni!!!

Látod mennyi ilyen probléma van! Én nem akarok senkit megsérteni, csak jó indulatból mondom, hogy ezek az emberek megsem érdemlik igazán a boldogságot!

Ne akarj már ilyen tehetetlen lenni!

A kérdés is milyen már!? ---Van egy szemét anyosód, és egy férjed akit megkéne nevelni! Az a te problémád- nem tudod hogyan kezdj neki, nem az hogy szemét vagy, vagy nem vagy az, ez teljesen lényegtelen ebben az ügyben!

És mivan ha az vagy? Akkor is a felesége vagy, ő meg csak az anyósotok! Hú, hát kívánom, hogy ezt a férjed is észrevegye!

Talán többre értékelné a szavadat, ha te magadat többre értékelnéd!