Akik a párjuk múltja miatt panaszkodnak, miért teszik ezt?

Ez nehéz kérdés, lévén hogy emberekről (különböző emberekről ) van szó. Éppen ezért ezt nem lehet kategorizálni.

Szerintem semmi sem ciki, ha előtte meg van beszélve, értem ezalatt a szülinapos / névnapos sms-eket (hogy zavarná e a másikat), az átjönnél segíteni (a barátnőd is jöhet ha akar) még belefér....

Én leginkább arra vagyok kibukva ha az ex-el sikerült jó (=normális) kapcsolatot kiépíteni, és jön az új barátnője és pampog. Oké, pampogjon, ha úgy látja, hogy még fülig szerelmes vagyok belé, és nem tudok továbblépni és állandóan zaklatom a pasit, de ! De ne pampogjon addig ameddig nem veszi a fáradságot és nem ismer meg! Főleg úgy hogy őt is hívom (az exen keresztül), hogy jöjjön, ha akar/vagy ha van kedve...

A másik, hogy az új barátnőkre szoktam kibukva lenni, hogy elolvassa az ex leveleit / sms-t és félreérti azt a két szót, ami teljesen mást jelent... hát így jár az aki nem bízik a párjában...

Az alábbi példával értelmezném a kérdést, pl. Expasi beszégetése az excsajával.(Kötelező körök után)

F: Figyu. lesz egy jó kis buli lent a Mogyoró klub-ban, eljössz?

L: Ne, haragudj, de kihagynám...

F: De miért?

L: Van barátom, és már van programunk, de köszi a meghívást.

stb.

A lány egyértelműen kitette finoman a stop táblát.

Ha ennek ellenére az expasi még heti/havi alkalmanként felhívja, az már szerintem igenis ciki.

Továbbá a szülinapi/névnpi/karácsonyi/húsvéti /akármilyen üdvözlés is.

És nem -csak-azért, mert az "új" kapcsolatnak ez rosszul eshet, hanem mert épp azzal van egy kapcsolat jól lezárva, ha nem keresik egymást. Miért kéne az ex-nek sms-eket írni vagy hívni? De most komolyan? Mi okból? Új kapcsolat kell, annak lehet búgni szerelmesen, hogy "boldog szülcsinapot angyalkám" .? Figyelmességből "kell" megemlékezni a volt dátumokról? Ugyanmá....

A "barátok maradunk" szöveg számomra azt jelzi, hogy "nem megyek át a szemközti oldalra, ha meglátlak".

Hangsúlyozom egy házassági "szakítás" más,és a gyerek miatt. De ott se kell mindig, csak max. karácsonykor ,vagy ünnepek-kor köszönteni illedelmességből. (ha jó viszony van)

Párom egyszer megkérdezte tőle járna-e vele. kosár. Utánna 5évvek velem összejött s ő megtudta. Nálunk a zaklatás:

-felajálkozik szexre( "teljesíti a régi titkos vágyait")

- válasszon közöttünk

-nyomul s bár már ezerszer látott minket s beszéltünk is mégis tagadja, hogy rólam tudott

- kétnaponta találkáért könyörög, aztán, hogy milyen bunkó majd megint ír, hogy feladja de egy hétmúlva rájön ő nem is haragszik s menjen vele bulizni.

A pláne, hogy mindezt, másfél évig s ráadásúl úgy, hogy az utólsó 10hónapban mmégcsak köszönni se köszönt neki a párom nemhogy válaszolni az smsekre.

- na meg mikor kérdőre lett vonva kiderűlt tőle mindenki akar valamit aki köszön.

Az ilyen beteg ember s nincs méltósága.

hát na már most sztem mindennek van határa. férjem exével minden áldott nap beszél,minimum 3szor... ez már a krvára nem tolerálom kategória lenne.. csak mikor hajnali fél 6kor csörög a telefonja,és beleszól a volt csaja zokogva, hogy jajj élsz? azt álmodtam meghaltál,és nem akarom, h meghalj, és biztos,h jól vagy és ühüm-bühüm... na ez már a meglátlak és kitépem a hajad kategória.

legyen az ember jóban az exxel,ha úgy van, de tudja mind a kettő, hogy hol a határ...

Ezekben a helyzetekben nem a saját érzéseinkről van szó, hanem egy másik emberéről. Amiben 100%-ig biztosak talán sosem lehetünk. Amit magunkról tudhatunk az az, hogy vagy maradék nélkül birtokolni akarjuk a párunk szeretetét, vagy képesek vagyunk megosztani ezt másokkal tudván, hogy a legnagyobb szelet nekünk jutott...

Nehéz megítélni, hogy a másik a "még szereti", a "maradjunk barátok" vagy a "múlt elmúlt" állapotában van, sokszor maga a másik fél sem tudja, bizonytalan, változó érzésekkel viseltet az egykori szerelme felé.

Az én esetemben a szülinapi/névnapi üdvözlet, segítségkérés még belefér, nem zavar, mint ahogy a régi képeket és videókat is meg tudtam szokni.

32/n

Bár még nem tapasztaltam, hogy zaklatnának az exek, de akkor is van bennem mindig némi féltékenység.

Mi van ha őt jobban szerette anno mint most engem?

Szebb volt mint én, jobb volt mint én? Jobban főzött, milyen volt az ágyban? És folytathanám a sorst...

Sose hánytorgatom a múltat, nem vetem a szemébe hiszen nincs is rá okom, de unalmas percekben azért előtőrnek belőlem ezek a kételyek. Aztán elhessegetem őket, hogy nem véletlenül szakított velük/vagy szakítottak vele és van most velem teljes boldogságban. /legalábbis remélem/