Ti idegesítitek magatokat ilyenen vagy leszarjátok?

A fentiek közül mind játszik náluk, nem megfelelő étrend, káros szenvedélyek, nulla mozgás.

Gyerekkoromban rengetegszer kértem őket szépen, veszekedtem velük, érveltem, sírtam emiatt, stb. Jobb esetben csak elengedték a fülük mellett, rossz esetben olyan pofont kaptam, hogy a fal adta a másikat, mondván, hogy ne p0fázzak bele az életükbe.

A mai napig rettenetesen zavar, elszomorít és dühít, de már csak magamban fortyogok, nekik inkább nem említem, falra hányt borsó és csak veszekedés van belőle.

25N, külön élek tőlük

Egy darabig idegesitett, hogy anyamnak miomaja van, amitol menzesznel konkretan omlik. Orankent csereli a szuper tampont+betet kombot. Mondtam neki menjen orvoshoz mert ez nem normalis, 3 evig ragtam a fulet, de hat "neki nincs ideje". Mondtam, hogy akkor majd ha a mento elvisz lesz idod. Lezartam, mar nem erdekel, o elete, nem vehetem a vallamra az o sorsat. Kulon elunk 3 eve.

22/L

Anyunak vannak káros szenvedélyei és hülye szokásai, amiről már próbáltam vele beszélni, de csak leosztott, hogy "mit pofázok bele az ő életébe, majd ha én is felnőtt leszek, meg fogom érteni".

A baj az, hogy sokszor másoknak is árt ezzel a viselkedésével, én őket jobban sajnálom.

Apám sokkal közelebb áll hozzám, ő is felvett pár rossz szokást, részbe talán anyám miatt.

Ővele is próbáltam beszélni, de ő nyugisabban kezeli, ő nem leoszt, hanem csak annyit mond, hogy "ez rám tartozik, nem lesz bajom".

Aztán meg is lett az eredménye, tavaly apám rosszul lett, anyám meg engem hívott hogy mit kell csinálni (nem a mentőt, értitek? engem..).

Na hát jó, én elmondtam mi a teendő, mit csináljon, nyugodjon meg stb.

Szerencsére fater jobban lett, de inkább le sem írom mit csináltak ezek ketten (vagyis mit nem csináltak, mert elsősegély nem volt ott, inkább csak baromi nagy szerencséjük volt).

Amióta 3 és fél éve elköltöztem otthonról, már nem gondolok annyit ezekre a dolgokra.

Tudom hogy romlik az egészségük, de mivel nem találkozok velük nap mint nap és nem látom az arcukat, a járásukat, a viselkedésük, így sokkal könnyebb a részemről.

Néha 1-1 bajjal panasszal mégis megkeresnek hébe-hóba, de azt veszem észre, hogy akármennyire segítőkész vagyok, tenni már nem tesznek érte.

Egészségnevelés van, egészségfejlesztés nincs.

Addig motiváltak hogy megkérdezzenek pár dolgot, de amikor azt mondom, hogy tegyél is érte, ne csak hallgasd, akkor legyintenek hogy oké, és folytatják a böszme szokások tömkelegét.

Nalunk is ez a helyzet. A szuleim borzaszto egeszsegtelenul elnek inkabb nem ragoznam hogy pontoan miert is.

Engem zavar nagyon de inkabb a hangulatomtol fugg, hogy epp mit gondolok.

Valamikor sirni tudnek, masnap meg ugy vagyok vele, hogy engem ez mar nem erdekel en hiaba konyorgok 2 felnott embernek hogy csinaljak ezt meg amazt.

Falra hanyt borso.

Szülő, és gyerek is vagyok. Szüleim úgy élnek ahogy akarnak. Közel 70 évesek. Lassan 40 éve elváltak.

A muterom mindig cigizett. Nem keveset. Még sincs semmi baja.

Mi a párommal nem dohányzunk, s inni sem iszunk.

Mibe is szólhatnának bele a gyermekeink?

Ezt nem értem. Ha bagóznánk ezerrel, ahhoz sem lenne semmi közük.