Ezt miért kell? Elég fontos! (Többi lent)

tizen-x év után végre átköltözhetünk a szüleimmel egy kertesházba a tömbház/panelház négy fala közül. És szelektálnom kellene a régi cuccaimat (játékok, mesekönyvek) viszont...

(Nem akarok önzőnek tűnni, bár lehet most az vagyok, mindegy..)

Nagyon-nagyon sok emléket tárolnak azok a játékok. Akárhányszor arra gondolok, hogy azok a játékok egyszer eladásra/elajándékozódásra kerülnek komolyan, sírni tudnék. Elég sok játékom van/volt. Bár így sem annyi amennyinek kellene. Régebben anya minden egyes évben bement a szobámba, és a játékaim 70%át kidobta. Vagy esetleg elvitte valakinek/valahova. Az én tudtom nélkül. Amikor kisebb voltam, és pl. a mamámtól jöttem haza, mert ott nyaraltam, és mentem volna be játszani, arra lettem figyelmes, hogy ez a játék nincs meg, ez sincs, na meg az se... És nagyon szomorú voltam (még most is az vagyok) emiatt. Még meg sem kérdezett, se semmi. Soha nem mondta, hogy gyere, üljünk le, válogassuk ki azokat a játékokat amik már nem kellenek. Persze, a másik évben kaptam újakat, de 1-2 éven belül azokat sem találtam meg többé. Ez elég nagy traumát okozott bennem. És most, itt vagyok tanácstalanul, és kicsit kétségbe esve, hogy a megmaradt játékaimmal mi lesz. Nem akarom, hogy azokat is kidobják/elvigyék valahova. Nem játszok már velük, mert mindig akad valami dolgom mostanában, de amikor van 1-2 órám akkor mindig leülök megnézegetni őket, és olyan jó ezeket látni. Amikor múltkor kérdeztem, hogy hova fogjuk rakni azokat a dolgokat, csak anya a fejemhez vágta, hogy nagy vagyok már hozzájuk, és úgysem játszom velük. Majd eladjuk valahol vagy odaadjuk valakinek. És napok óta csak az jár a fejemben, hogy nem akarom hogy megfosszák tőlem ezeket. Túl sok emlék fűz hozzájuk..

Mit tegyek?

És most biztosan egy önző hisztis nyomorultnak tartotok, de ha nem tudsz normálisan válaszolni a kérdésemre, akkor egyáltalán ne szólj hozzá. Köszi.. (ha valamit kihagytam leírom válaszban)