A férjem nagy családi-baráti bulit szervezett nekem, holott pontosan tudja, hogy utálom ezeket. Ti hogyan reagálnátok?

Kamukiralyno

Ma 12:13kor

"Az a baj, hogy már nagyon kevés idő van a kitűzött dátumig, és hónapokkal előre lebeszélte mindenkivel. "

Ma 14:19kor

"Most eljöttem otthonról, lassan jönnek a vendégek, de semmi kedvem hazamenni, nem is érdekel mit sikerült alakítani az ebéddel és a többivel.."

Ez a probléma, ha kamuzik az ember, előbb utóbb belezavarodik a saját mesejebe

Elég összetett alaphelyzet, de... Nem értek egyet azokkal, akik szerint "azt az egy órát úgyis kibírod". Nem, dehogyis. Milyen alapon kötelező szerintetek? Hasonló a helyzet ahhoz, amikor a "minden hétvégén anyukámékhoz megyünk" programot játsszuk el. Nem! Pláne ha nincsenek is túl jóban, de ha mégis jó vagy közömbös a kapcsolat, akkor is sok lehet a vasárnapokat valamelyik szülőnél eltölteni.

Persze az is igaz, hogy a házasélet nagyon fontos eleme, hogy engedjünk a másiknak. Igen, egy egészséges szinten belül. Akkor aki úgy gondolja a hasonló esetekben vagy tényleg jól érzi magát vagy nyel egyet és tűr. Kérdés, meddig.

Ebben a konkrét esetben nekem tényleg úgy tűnik, hogy a férj nem elsősorban saját feleségének akart örömet szerezni ezzel a bulival, hanem magának. Én bizony - ha már itt tartott a helyzet és nem tudtad őt erről lebeszélni - valójában elmentem volna otthonról amíg a buli tart ha tényleg ennyire nem kívántad. Majd rájön hogy legközelebb ne ilyen meglepikkel operáljon.

Viszont azokkal sem értek egyet mely szerint extro és intro ember nem illenek össze. A ti helyzeteteket nem ismerem, de a baráti körünkben van egy ilyen pár, csak ott asszonypajtás szereti a nagyobb összejöveteleket, ilyenkor a srác elmegy mondjuk horgászni. Ők 7 és fél éve házasok, de amióta együtt vannak ez náluk így megy és működik. Mert tisztelik a másik fél magánéletét.

Nem olvastam végig a hozzászólásokat. Én magam is befelé forduló vagyok, nem kicsit. Nekem négy ember már tömeg. Kérdező, én nem lennék hajlandó magamat rosszul érezni (és ez független attól, hogy éppen a szülinapomról van szó, vagy egy sima rokoni összejövetelről). Egyszerűen én megmondtam volna a férjemnek (amikor előrukkolt vele), hogy MOST AZONNAL FÚJJA LE a szervezkedést, hívjon fel mindenkit egyenként ,akiket meghívott, és ezt rendezze le. Ha nem teszi, egyszerűen kilátásba helyezném, hogy elmegyek itthonról aznap (és tényleg el is mennék.)

(Az már más téma, hogy rólam a férjem már az első időktől fogva tudta, hogy nekem mi esik jól, és mi az a helyzet, amibe belehalok. Eszébe nem jutna bulit szervezni a szülinapomra, viszont asztalt foglalna, és elvinne kettesben a kedvenc éttermünkbe vacsizni aznap, ahogy szokta is. Igaz, ő maga is introvertált, lehet, hogy így könnyebb azért.)

Hát szerintem a férjed kicsit önző volt most. Ez a te születésnapod, ha már ő vállalta az ajándékozó szerepet, akkor illett volna olyan dolgot kitalálnia, aminek te örülsz. Olyan ez, mint anyámék, akik kisgyerek koromtól kezdve megkérdeztek, de aztán fütyültek rá, hogy milyen tortát kérek a saját szülinapomra, mert mindig az ő kedvencük, az oroszkrém volt. Azóta is utálom azt a faját.

Nyugodtan megmondhatod a férjednek, hogy te eleve nem kedveled a nagy társaságokat, szóval nem a legjobb szülinapi ajándékot választotta. Na de hogy ezen felül neked kelljen még takarítani, főzni, készülni is rá, azért az már kicsit sok. Ez a te napod kellene, hogy legyen, erre te gürizel, hogy ő jól érezhesse magát a barátaival.