A férjem nagy családi-baráti bulit szervezett nekem, holott pontosan tudja, hogy utálom ezeket. Ti hogyan reagálnátok?
A férjem extrovertált ember, én introvertált vagyok és általában ezzel nincs is baj, mert tiszteletben tartjuk egymás igényeit. Ő szervezheti a közösségi programjait, én meg békén vagyok hagyva és nem kell elmennem ha nem akarok, vagy leléphetek ha túl soknak érzem.
Iszonyúan gyűlölöm a sokemberes dolgokat és kiváltképpen akkor, ha nálunk van, mert olyankor nem tudok kimenekülni a helyzetből, amikor soknak érzem. A családommal feszült a viszonyom, elvagyok velük de nincs családi idill és ritkán is találkozunk, mentálisan teljesen leszív egy-egy ilyen nap.
Mindezek tudatában a férjem volt kedves megszervezni nekem egy huszonsok fős szülinapi bulit hozzánk, ahol ott lesz a családom, a barátok, az ő barátai közül akiket ismerek. Nem értem miért... Folyton azt hajtogatja, hogy majd jó lesz, mert ha sikerül feloldódnom milyen jól szoktam érezni magam (ami igaz, de ritkán sikerül és pláne nem a családom körében), de nagyon dühös vagyok, hogy kész tények elé vagyok állítva. Főzhetek takaríthatok, mert mindent ő akart csinálni, de persze nem volt ideje kb semmire, úgyhogy nekem is muszáj mindenben részt venni.
Napok óta (amióta megtudtam) idegbeteg, és nagyon dühös és egyre jobban elmérgesedik köztünk a viszony mert nagyon igyekszem nem neki támadni, hogy ezt mégis hogy a p**ába és miért kellett. Ma reggel megint összevesztünk valami apróságon, mire a fejemhez vágta, hogy ő mennyi mindent megtesz, hogy jó legyen a szülinapom és hajszál híján kitört belőlem a vulkán... Nagyon nehéz, mert tudom, hogy jót akart és látom milyen lelkes, de közben meg egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy ennyi évvel és egy gyerekkel a hátunk mögött, miért kell engem ilyen szituációkba beletennie. Nagyon próbálok nem tombolni, de ahogy jön a délután egyre ingerültebb vagyok és egyre nehezebb azt tolerálnom, hogy miközben én legszívesebben inkább beülnék egy négyes foghúzásra, ő még számon is kéri rajtam a "hálátlanságomat".
Aki hozzám hasonlóan szociális fóbiás, az hogyan kezelne egy ilyen helyzetet? Próbáltam őt nem megbántani, de annyira feszült és mérges vagyok, hogy így is mindenen nekiesek... :(
Akik mondják h de csak egy nap.. Kibírod! Igen, kibírhatná, ha ez nem az ő napja lenne.... De mivel az övé, ezért teljesen jogos, hogy az ő kérése van szemelőtt tartva..
Viszont én aznap mikor kiderult, mondtam volna h nem..sőt nem is segítettem volna ha ennyire nem akarom. Aztán a vendégeknek mondom, h nem tudtam h jonnek🤷♀️ Mivel tudja a párod, hogy nem szereted a felhajtást😁 De ez már jatszmázás, csak akkor vetném be, ha másképp nem érti meg. Amúgy csak annyi h a férjed bulizni akart es jol jott a szülinapod. Ha szeret és ismer, akkor tudhatná, h ez neked nem jó. Vagyis tudja, csak nem érdekli. És ezt te is tudod...ezert vagy ennyire feszült,mert ez a te igazi bajod, hogy tudod hogy nem igazán érdekli a férjed
Az a baj, hogy már nagyon kevés idő van a kitűzött dátumig, és hónapokkal előre lebeszélte mindenkivel. Ha jól sejtem valamilyen gyerekkori fotós vetítést is szervezett aminek a gondolatától is sírni tudnék. Leültem vele és megpróbáltam finoman utalni rá, hogy talán nem ez a megfelelő ajándék nekem, de csak hatalmas vigyorral nevet, hogy majd ő mindent intéz és milyen szuper lesz.
Abban igazatok van, hogy erősebben kellett volna nemet mondanom, csak utálok másoknak gondot okozni és borzasztóan szégyelltem volna magamat, ha a hónapok óta szervezett bulit le kellene mondani. Pedig ez lett volna a helyes megoldás, hiszen az én lelki világomat se tartja perpillanat tiszteletben senki.
14-és ez az én bajom is. Ismer és mégis. Hidd el, én se értem.
Most délután elmondtam neki, hogy mi a bajom és hogy ezért vagyok ideges az utóbbi napokban, illetve hogy nem értem egyszerűen hogy ezt miért kellett. Azt válaszolta, hogy tudja, hogy mennyire nem bírom az ilyesmit de milyen jól szoktam érezni magam (igen, 8-10 fővel akik kizárólag a barátaink, nem 20+ akiknek a fele családtag). Rámutattam, hogy értem a jó szándékot, de kifejezetten bunkosagnak érzem a részéről, hogy jobban akarja tudni mint én, hogy mit szeretek és mit nem. Szó szót követett és azt mondta, hogy nagyon szomorú, hogy így érzek. Ezen én még jobban kiborultam, hogy nem azért szomorú mert nekem elrontja a szulinapom, hanem mert én merészelem azt érezni amit - ami egyébként nem lehet a számára meglepetés, hiszen pontosan tudja milyen vagyok, nagyjából egymilliószor megbeszéltük már ezeket a dolgokat, ki mit szeret stb, így vett feleségül. (És soha de soha nem akadályoztam meg, hogy menjen a haverjaival, szervezkedjen, fiúhétvégézzen stb...)
Most eljöttem otthonról, lassan jönnek a vendégek, de semmi kedvem hazamenni, nem is érdekel mit sikerült alakítani az ebéddel és a többivel... Legszívesebben egész nap itt ülnék a fa alatt és zenét hallgatnék...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!