Hogyan győzhetném meg anyukámat, hogy a húgommal közös szobába kaphassunk egy elválasztó falat?

A volt férjem anyja nagyon hasonló volt. Olyan volt a ház (oda is születtek a testvérével), hogy egymásból nyíltak a szobák, és a legbelső szoba volt a gyerekszoba, a középső a szülőké, és legkívül a konyha-étkező a bejárati ajtóval. Na, és a szülői háló és a gyerekszoba között egyszerűen kivették az ajtót, amikor a gyerekek születtek, aztán felvitték a padlásra, és nem rakták vissza soha. Akkor sem, amikor a kamaszok kérték, hogy legalább ajtó lehessen. "Mert nem", "jó így", "miért, mit akartok csinálni, ami ennyire titkos?", "engem nem zavartok", ezek voltak az indokok. Utólag úgy gondolom, hogy az anyuka (egyedül nevelte őket egy idő után, mert az apukától elvált) nagyon egyedül érezte magát, és ragaszkodott a közös térhez, és hogy mindenbe be lehessen vonva, és nem volt kár ezért a gyerekei morcossága, ha az az ára annak, hogy minden moccanásukat hallhatja, láthatja.

Szerintem az elválasztó falnál is fontosabb volna az ajtó. Anyukáddal egyáltalán nem lehet erről beszélni? "Mert nem", és odébb megy? Szerintem magával is küzd, magának sem vallja be, hogy fájna neki, ha ajtó választaná el tőletek. Nem lehet, hogy ez a helyzet? Ezt így nem lehetne vele megbeszélni? Szoktatok így "lelkizni" amúgy? Vagy úgy gondolod, hogy ez sima kontrollmánia, hogy akkor érzi magát erősnek és kompetensnek, ha mindig az van, amit ő mond, teljesen függetlenül attól, hogy racionálisan van-e értelme?

Mi tavaly csináltuk meg két, majdnem veletek egykorú lányunk számára a szobájuk elválasztását. Egy jó nagy szobájuk volt, 25 m2, így kétfelé véve is elfogadható méretűek a félszobák, ráadásul mindkét fél szobában maradt egy ablak és egy radiátor. Összehasonlíthatatlanul nyugodtabb az élet, hogy a két lány külön szobában van.:)

De mi erre a projektre, úgy hogy magunk csináltunk mindent, majdnem félmillió forintot költöttünk. Iszonyú drága az anyag, plusz ajtók kellettek, festés, néhány új bútor...Nem olyan egyszerű ám, hogy csak felhúzunk egy falat. Ha nincs külön radiátor mindkét helyiségben, egyikőtök megfagy a télen. Nekünk a felújítás tavaszig húzódott, már szerencsére sokat nem kellett fűteni,de abban a szobában, ahol a kisebb radiátor volt, érezhetően hidegebb volt, így a télre le kell cserélnünk nagyobbra.

A felakasztott függöny meg a térelválasztó nem elég, ha a gyerekeknek tényleg egy kis külön intim szférát akarsz biztosítani.

Nálunk tényleg sokkal jobb lett a helyzet a két külön szobával, a gyerekek nyugodtabbak, megszűntek a veszekedések, kényelmesebben tanulnak. De a normális megoldás nem olcsó, lehet ezt anyud is tudja, ezért nem engedi.

Nem sertésnek szántam. Szimplán tény, higy a kamaszok túlnyomó többsége csak az orráig lat, csak az számít, amit ő akar.

Az állattartás sok pénzbe kerül. Nagyszerű, hogy a saját keresetből finanszíroztatok volna. Te 16 évesen max nyarimunkazol, a testvéred pedig még nem dolgozhat. Nyilván van elég pénzetek a tápra, oltásokra, állatorvosra is. Örülök.

A fűtés most a 40 fokban nyilván nem érdekel, majd a mínusz 20ban fog.

Én sem sértésnek szántam az írásom.

Részemről arra céloztam, hogy itt az jött le, hogy az anyuka egyedül neveli a gyermekeket. (különben az apukának szólnának). Sok gondja lehet a szülőnek. Sok felé kell figyelnie. Mit főzzön. Mit vegyen a gyerekeknek. Pl:suliba... Stb.. Stb.. Ilyen kérésekre persze, hogy egyből nemet mond. Nem akar több terhet. Csak a szakember, megtalálása. Miért nem jön a mester, mikor már két napja ígéri... Plussz az anyagiak.

Ezért írtam, hogy majd x év múlva jobban megérti.