Mi a véleményetek azokról a párokról, akik otthon körbetapétázzák a falat a saját közös képeikkel, mi a motiváció?

Vizuális alkatok, kellemes érzéssel tölti el őket ha ránéznek a képekre, előhozzák a kellemes emlékekkel kapcsolatos érzéseket.

Meg ha amúgy is szokás ott, ahol élsz, akkor lehet, hogy csak ezt a szokást követik.

Nekem furcsa. Olyan családban nőttem fel, ahol a fotók a fotóalbumban vannak a szekrény mélyén, elő se szoktuk venni. Gimnazista koromban egy-két barátnőm adott magáról képet, jobb híján betettem őket a szekrénybe, mert zavar, ha elöl vannak. Mert ezt szoktam meg.

De gyanítom, ha valaki olyan környezetben nő fel, ahol a fotók kirakása megszokott és természetes, akkor kialakul benne erre az igény, és fel se merül, hogy esetleg máshogy csinálja :)

Én spec nem szeretem az ilyesmit. Szülői házban persze van rólam is bébikép, meg nyaralós kép (ez túl nagy volt, nem fért albumba, ezért ment a falra...). De nem szeretem őket látni.

A már nem élő nagyszüleim képeit viszont imádom a falon! Azok a régi fekete-fehér megsárgult képek... Még díszei is a lakásnak.

De saját magamat nem tartom dísznek. És életem párját sem feltétlen a falra tenném, inkább munkahelyre egy pici asztali tartóba, de falra nem. Ja és esküvői fotókat sem!Főleg nem központi helyre.

No lehet ha idősebb leszek és lesznek gyerekeim, egy közös családi képet feltennék, de nem tapétázásként...

Esetleg még az tetszene, hogy bejáratnál faliújság, és arra feltenni néha pár aktuális vagy régebbi élményfotót...

tulajdonképpen nálunk is ez van...5-6kép egy kisebb falon szépen elrendezve..a hűtő tele képekkel,meg még egy fal is..

Mi így szeretjük és nálunk is követhetők az évek..

Szép keretekben szerintem díszei is a lakásnak..Pont,ahogy írták,más festményt,posztert rak a falra,én meg családi képeket..