Miért tragikus az életed? Mitől tartod rossznak?

Hali.Világ életembe rajzoltam és nagyon szeretem,a rajz az életem,de anyámék 15 éves koromban lebeszéltek arról,hogy rajzra tanúljak tovább,mert rajzból nem lehet megélni. Beraktak egy kemény gimibe,mert majd arra bármit tanúlhatsz... a gimi évek alatt gyógyíthatatlan beteg lettem,lefogok bénúlni szép lassan és agyilag is leépülök. Nem tudttam ezért elvégezni a sulit,szal most van a nyolc elemi. Megismertem a pasim,azt kiraktak otthonról. Nincs TB-m,nincs pénzem a gyógyszereimre,nem tudom leszázalékoltatni magam mivel nem volt legalább egy éves munka viszonyom.Suliba jártam,hogy lenne már?!Most már nem tudok dolgozni,nyolc elemivel max fizikai munkásnak,ami sajna kizárt hisz lefürdenem is megerőltető már.A pasim egy tróger,de ha nem lenne akkor még az sem lenne ami most van! A jobb lábam már félig lebénúlt és a bal is kezd.A kezem remeg és meg is fogok vakulni,már a jobb szemem elég homályos. 9nm2-en lakunk egy lyukba,két méterrel a föld alatt és azt a jövőt kapom,hogy egy tehetetlen nyomorék leszek,a rajztól lassan búcsút vehetek és azzal teljesen lőttek az életemnek,az egyettlen örömöm volt!És mind ezt azért,mert anyámékra hallgattam 9 évvel ez előtt!

Háh,köszönöm jó kérdés volt.Jó volt kibeszélni!Köszi